Omega Optical 3D szemüveg

Passzív 3D szemüveg

Passzív szemüvegeinkben természetesen szintén az Omega Optical lencséi vannak, így ezek is könnyen tisztíthatóak és időtállóak. A szemüveg speciális kialakítása biztosítja, hogy a lehető legkevesebb fény jusson a szemünkbe a környezetünkből, és csak a vetített képet lássuk. Így még inkább az események között érezhetjük magunkat, illetve minimálisra csökkenthető a szemüveglencse belső felén szemünk tükröződése.

Passzív3D bevezető

A jól összeállított és bekalibrált otthoni rendszerünk a legtöbb 3D-s mozinál jobb és főleg nézhetőbb minőséget nyújthat, de mégsem szükséges – bár igény szerint természetesen lehet – milliókat költeni rá. Célunk tehát, hogy megfizethető árú, minél több ember számára fejfájás és fáradtság nélkül nézhető otthoni – de akár pl. oktatási környezetben is használható – 3D-s vetített rendszert kínáljunk, amely korábban nem volt elérhető.

Ha a moziban kellemetlen tapasztalatokat szerzett a 3D-s filmekkel kapcsolatosan, de a 3D-s tévé sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, nem nyújt hosszú távon nézhető, plusz élményt a mozizáshoz, adjon még egy esélyt magának! Az általunk kínált módszer több szempontból is más, mint a legtöbb moziban használt, és főleg különbözik a tévék aktív vagy passzív szemüveges megoldásától. Ne mondjon le a térbeli mozizásról, mert egy jól működő rendszeren, nagy felületen egészen új élményt képes nyújtani, ráadásul a legtöbb nézőt egyáltalán nem fárasztja az így lejátszott filmek megtekintése, legyen szó akár több órás időtartamról is!

Ha már rendelkezünk projektoros házimozi-rendszerrel, csak néhány újabb komponenssel kell bővítünk a meglévő eszközparkunkat. Szükségünk lesz még egy, lehetőleg a meglévővel azonos vetítőre, egy videóprocesszorra, szűrőkre (mi a polarizált szűrők helyett a spektrumszűrőket javasoljuk), passzív szemüvegekre, és vélhetően egy dupla projektorállványra is. A rendszer kb. így áll össze:

 

3D mozizás

3D TÉRLÁTÁS, 3D FILMEK

Azt, hogy képesek vagyunk térben látni, a tárgyak hozzánk és egymáshoz való távolságát viszonylag jól megbecsülni annak köszönhetjük, hogy két szemünk van, melyek a közöttük lévő távolság miatt kicsit más szögből látnak mindent. A két szemünk által „felvett” két képből az agyunk készíti el a 3D-s látványt. Mindebből következik, hogy egy szemmel sajnos nem lehet térlátásunk, illetve 3D-s filmeket, képeket csak két kamerával lehet készíteni. Utóbbi állításnak ellent mond ugyan, hogy számos 3D-s film van a piacon jelenleg is, amelyet eredetileg nem két kamerával vettek fel, hanem utólag, számítógép segítségével alakították át. Aki egy ilyen manipulált filmen találkozik először a 3D-vel, valószínűleg nem fog elájulni tőle, hacsak azért nem, mert annyira kellemetlen néznie. Jó példa erre a még Sean Connery főszereplésével készült James Bond filmek „3D-sített” változatai, illetve az azoknál azért lényegesen jobban sikerült Titanic 3D. Az alábbi weboldal folyamatosan katalogizálja a valódi 3D (Real 3D) és az utólagosan konvertált (Fake 3D) filmeket évszám szerinti bontásban. Érdemes mazsolázni közöttük, illetve megismerkedni olyan fogalmakkal, mint a hibrid 3D, ahol pl. a számítógéppel generált látvány 3D-s, de a kamerával 2D-ben filmeztek. Meglepő, hogy pl. a 2013-as év legnagyobb mozisikere, a Vasember 3 is csak a számítástechnikának köszönhetően nézhető 3D-ben...

3D BLU-RAY (FULLHD 3D)

A Blu-ray lemez, mint adathordozó megjelenésének nem csak a nagyobb felbontást (részletgazdagabb képet és hangot) köszönhetjük, de a nézhető 3D otthoni elterjedését is. Már a DVD-k, sőt a VHS kazetták idejében is nézhettünk 3D-t a filmek mellé csomagolt vörös-kék, vagy éppen zöld-magenta (anaglif) szemüvegekkel, de a látvány legfeljebb érdekesnek volt nevezhető, nem élvezhetőnek. A Blu-ray lemezek és a HDMI 1.4 szabvány együttesen viszont már lehetővé teszi, hogy másodpercenként 48 darab fullHD felbontású képkockát is továbbíthassunk az optikai korongról (médialejátszó esetében a merevlemezre másolt BD ISO fájlból vagy a BD mappastruktúra fájljaiból) a megjelenítőnkre. Ez a 48 kép elegendő ahhoz, hogy mindkét szemünk másodpercenként 24 (pontosabban 23,976) különböző képkockát láthasson, így összeálljon az agyban a térbeli mozgókép élménye. Ennél a 2×24 képkockánál több nem is lenne továbbítható a HDMI 1.4-es csatlakozókon, így pl. 50 vagy 60 képkocka sebességű 3D-s filmeket nem találunk a Blu-ray korongokon.

 

Ha az oldalunkon a Blu-ray 3D fogalmat említjük, az alatt a BD lejátszók úgynevezett frame packing (frame packed) képformátumát értjük. Ekkor a bal és a jobb szemnek szánt két fullHD (1920×1080 pixeles) képkocka egymás alá van helyezve (közöttük 45 pixelsornyi elválasztó sáv), és ilyen, a valóságban 1920×2205 pixeles képek továbbítódnak a lejátszóról egymás után a HDMI 1.4 kimeneten. A megjelenítő eszköz (tévé, projektor) dolga, hogy ezekből „kivágja” a két 1920×1080-as képkockát a két szem számára.

FELEZETT FELBONTÁSÚ 3D-S FORMÁTUMOK

3D-s tartalmak azonban nem csak Blu-ray lemezekről származhatnak, hiszen már 3D-s tévécsatornák is működnek, mind földi, mind műholdas sugárzás mellett is. Ezek azonban NEM Blu-ray 3D formátumot használnak, mivel jelenleg még nem lehet az ehhez szükséges adatmennyiséget a kiépült műsorszóró hálózaton keresztülküldeni. Hasonlóan, akár egy több éves, még nem 3D-képes médialejátszóval is lehetséges egy 3D-s tévé vagy projektor kiszolgálása, ha nem ragaszkodunk a Blu-ray 3D formátumhoz. Ez a „nem ragaszkodás” a gyakorlatban azt jelenti, hogy lemondunk arról, hogy fullHD felbontású képkockákat nézzünk, és nem továbbítunk több képinformációt, mint a 2D-s tartalmak esetében. Ezt alapvetően két módon oldhatjuk meg, de a lényeg közös: egy fullHD-s képkockán helyezzük el a két szemnek szánt két képet. Ugye már sejthető, hogy ehhez milyen kompromisszumra lesz szükség?

1. Side-by-side (SBS) formátum. Dobjuk el a fullHD képkockák minden második pixeloszlopát! Az eredmény egy 960×1080 pixeles kép, illetve 3D esetében természetesen két ilyen kép. Ez remek, tegyük egymás mellé tehát a bal és a jobb szem ilyen „lebutított” képkockáját, és kapunk egy 1920×1080-as fullHD képkockát, amin mindkét szemünk számára ott az információ. Igaz, a vízszintes felbontás fel akkora mint a fullHD filmeknél, de még így jobb, mint a DVD-nél (720 pixel), és a függőleges felbontás nem változott. Cserébe a lejátszók nem is tudják, hogy nem egy 2D-s filmkockát továbbítanak, nincs szükség nagyobb sávszélességre, több adat mozgatására. A megjelenítőt kell csak arra felkészíteni, hogy az ilyen SBS filmeknél vágja ketté a képet függőlegesen, majd skálázza fel (duplázza meg) a 960 pixelt 1920-ra, és használja egészséggel a két szemnek való, immár 1920×1080-as képeket.

2. Top-bottom vagy top-and-bottom (TAB) formátum. A másik lehetőség: dobjuk el a fullHD képkockák minden második pixelsorát! Így a függőleges felbontás feleződik meg, azaz 1920×540 pixeles képeket tehetünk egymás alá a fullHD képre. Ez sok esetben jobb választás, mint a side-by-side, elég ha csak a szélesvásznú (itt a 16:9-nél is szélesebb, pl. 21:9 mozivászon arányra gondolunk) filmekre gondolunk, amelyek már eleve nem tartalmaztak 1080 pixelsort, csak mondjuk 822-t. Ekkor máris örülhetünk annak, hogy az eredeti sorfelbontásnak nem a felét, csak kb. 24%-át veszítettük el, azaz nem csökkent annyira a képminőség a Blu-ray 3D-hez képest, mint a side-by-side esetében. Egyértelműen a top-bottom formátum a nyerő akkor is, ha passzív 3D tévével nézzük a 3D-s filmeket. Ezeken a tévéken ugyanis minden pixelsorban felváltva a passzív szemüveg bal és jobb „lencséjének” megfelelő szűrőréteg található, azaz 3D módban ők eleve csak 1920×540 pixeles képeket mutatnak a szemeink számára. Azaz hiába csatlakoztatunk 3D-s Blu-ray lejátszót, hiába küldünk ki rájuk Blu-ray 3D filmet, a megjelenített végeredmény pontosan az lesz, mint amit egy átlagos 2D-s lejátszóval és a top-bottom formátummal is el lehet érni. A fentiek alapján passzív 3D tévéken kifejezetten rossz választás a side-by-side formátum használata (ezért reméljük a legtöbb 3D-s TV-csatorna is a top-bottom-ot használja majd), hiszen a forrásban már eleve meg van felezve a vízszintes felbontás, a tévé pedig lefelezi a függőlegest is. Így 960×540 pixeles képeket kapunk, ami már azért elég messze van a fullHD-tól, de a HD-nál (720p) is alacsonyabb.

A 3D szabványnak része a side-by-side és top-bottom formátum is (pont a tévéadások miatt), így az összes 3D-s tévének, projektornak kezelnie kell ezeket. Az újabbak képesek felismerni a bejövő jelnél, hogy ezekről a formátumokról van szó, és automatikusan átváltanak a megfelelő módba, de számos médialejátszó is képes a megfelelő módra váltáshoz szükséges utasítást kiadni a HDMI-kimenetén a megjelenítő számára (pl. ha a fájlnévben megtalálja a szükséges SBS vagy TAB jelzést). De létezik olyan médialejátszó is, amely maga képes a side-by-side és top-bottom videók dekódolására, és ezután már szabványos frame packing formátumban küldi ki ezeket, így a tévé azt gondolja, hogy Blu-ray 3D a forrás.

AKTÍV 3D, PASSZÍV 3D

Bárhonnan is származnak a 3D-s képkockák, megoldandó feladat, hogy a bal szem számára készült csak a bal szemünkkel, a jobb szem számára készült csak a jobb szemünkkel legyen látható. Eltekintve pár gyermekcipőben járó próbálkozástól, a jelenleg használható módszerek valamilyen szemüveg segítségével oldják meg mindezt. Vagy valamilyen szűrővel (passzív módon) próbálják megakadályozni, hogy az adott szembe a másiknak szánt kép bejusson, vagy egyszerűen letakarják a szemet (aktív szemüveg). Ha a tévéket nézzük, az aktív megoldás a korábbi, ha a mozikat, akkor a passzív.

Az aktív 3D megoldás akkor jöhetett szóba először, amikor a tévékészülékek már képesek voltak arra, hogy másodpercenként legalább 120 különböző képet meg tudjanak jeleníteni. A megvalósítás leírva viszonylag egyszerű: tegyük ki a bal szemnek szánt képkockát a képernyőre, eközben egy „távirányítható” szemüveg jobb lencséje záródjon be, azaz takarja le a jobb szemünket. Mindez tartson 1/120-ad másodpercig, majd tegyük ki a jobb szemnek készült képkockát a képernyőre, és takarja le a szemüveg a bal szemünket. Mindez másodpercenként 60-szor ismételhető, így a szemünk előtt záródó és kinyíló „lencse” vibrálása már nem annyira zavaró. A „lencse” a szemüvegben nem más, mint egy egyszerű LCD-kijelző, ami nem csak hogy színeket, de árnyalatokat sem képes természetesen megjeleníteni, de áram hatására fekete felületet ad, és többé-kevésbé nem engedi át a fényt. Hogy a szemüveg szinkronban tudjon működni a tévével, állandó kapcsolatban kell lenniük, ami lehet infra fény vagy rádióhullámon (pl. Bluetooth) keresztül megvalósított. Az infrás megoldás hátránya, hogy nem lehet semmilyen akadály a tévébe épített jeladó és a szemüveg között, hiszen akkor megszakad a fénysugár útja – így ez kihaló félben lévő módszer. A mai modern aktív szemüvegek már másodpercenként 100-szor vagy 120-szor tudnak bezáródni, ami nem csak ahhoz kell, hogy nyugodtabb képet lássunk, de a 24/23,976 Hz-es filmek miatt szükség van rá. A 60 ugyanis nem osztható 24-gyel, még a 120 már igen, így akadozás nélkül lehet 120 Hz-en 60, 30 és 24 képkocka/másodperc sebességű filmeket is lejátszani.

A passzív megoldást évtizedek óta alkalmazzák a mozikban, és folyamatosan fejlődik ez a technológia is. Legnagyobb előnye az aktív megoldással szemben, hogy itt folyamatosan érkezik az információ mindkét szemhez. Sok ember agya nem is képes a 3D-s látvány összeállítására enélkül, így ők az aktív szemüveggel nem is látják a 3D-t. Sokakat a 120 Hz-es villogás is zavar, vagy legalább is fáraszt, főleg akkor kellemetlen, ha másféle, nem a tévéből érkező mesterséges fényforrás (pl. egy 50 Hz-es hálózaton működő villanykörte) is a látómezőnkbe kerül az aktív szemüvegen keresztül. További komoly előnye, hogy nem esik vissza felére a fényerő és nem csökken így drasztikusan a kontraszt, hiszen nem csak a tévéből kilépő összes fénymennyiség fele jut el a szemünkbe. Itt is csökken ugyan valamennyit a fényerő, mivel különböző szűrőkön kell átjutnia kétszer is a fénynek: egyszer amikor a tévé képernyőjéről vagy a projektor lámpájából kilép, másodszor pedig amikor a szemünk előtt a szemüvegen is áthalad. A bal és a jobb szemnek szánt információt a passzív megoldásnál optikai módon különítik el.

A legegyszerűbb, legrégebben használt eljárás a polarizáció (lásd pl. itt: http://www.vilaglex.hu/Lexikon/Html/Polariza.htm). Ennek egyszerűbb változata a lineáris, komolyabb – a fej oldalra döntését is toleráló – változata pedig a körkörös polarizáció (további részleteket lásd itt:Háromdimenziós televíziózás - Wikipédia azzal a helyesbítéssel, hogy szerintünk természetesen nem a polarizációs megoldás a 3D filmek nézéséhez :) A televízióknál egy ideje már hétköznapi dolog a passzív 3D technológia használata is, nem csak aktív tévék és szemüvegek kaphatóak. A passzív tévéknél a polárszűrő gyakorlatilag egy vékony filmréteg, ami a képernyő felületére van felvíve és 1 pixelsor vastagságú, a bal és a jobb szem számára szűrők váltakozva követik egymást. Ahogy fentebb írtuk, fullHD-s tévé esetében 3D-ben az ilyen készülékek már csak 1920x540 pixeles képeket tudnak mutatni mindkét szemünk számára, de a 4K felbontású újabb modelleken már nem lesz gond a fullHD-s 3D megjelenítés sem (ott majd a 4K nem lesz elérhető passzív 3D módban).

3D ÉS A MÉRET

Manapság már nem csak tévék, de akár mondjuk 68 cm képátlójú számítógép monitorok is képesek 3D módban működni. A kérdés szerintünk azonban az, hogy van-e értelme ekkora méretben 3D-t nézni, illetve hogy mekkora méretben van értelme egyáltalán. Véleményünk szerint, ha legalább 1:1 méretű emberi alak nem jeleníthető meg a 3D-s látványban, akkor a 3D legfeljebb érdekes, de nem plusz élmény. A 3D lényege az lenne – ahogy hirdetik is a készülékgyártók –, hogy az esemény helyszínén, a cselekmény közepén érezzük magunkat. Ez azonban nem lesz lehetséges még akkor sem, ha a tévénk mondjuk 1 méter magas. Amit látunk benne, az egy makett lesz, egy terepasztal, amin játék autók és repülők, apró emberek mozognak ugyan, de nem fog elállni a lélegzetünk, ha mondjuk egy 60 cm széles autó száguld éppen felénk… Ezért mindenkit arra biztatnánk, próbálja meg otthon megvalósítani a legalább 1,8–2 méter magas képet, ha 3D-ben szeretne valami plusz élményhez jutni. Így a jelenlegi lehetőségek mellett gyakorlatilag csak a vetítők és a vetített látvány jöhet szóba – ahogy a moziban is megszoktuk.

OTTHONI VETÍTÉS

3D-s projektort otthonra már 200 ezer forint alatt is vásárolhatunk (a minőséggel együtt növekszik az ár is, határ a csillagos ég, az akár több 10 millió forint), persze ezzel még nincs megoldva a vetítendő felület, azaz egy vászonra, vagy speciális falfelületre is szükség van. Vászonra sem nehéz több millló forintot elkölteni sajnos… Ha vásárolunk egy nekünk tetsző minőségű projektort, az jó eséllyel 2014-ben már 3D-s lesz. Ez azonban annyit jelent, hogy az általában külön és nem olcsón (a 3D-s tévék szemüvegeihez képest jóval drágábban) vehetünk hozzá aktív szemüvegeket is, és a 3D tévékhez hasonlóan a vetítő is folyamatosan váltogatja a két szem számára készült képkockákat és a szemüvege takargatja le a szemeinket. Az első döbbenet akkor éri a legtöbb felhasználót, ha egy ismert, 2D-ben már az új vetítőn megcsodált filmet kipróbál 3D módban is. A csökkent fényerő és kontraszt miatt a látvány (a színek, a fények, a kép szépsége, nem pedig a 3D hatás természetesen) már csak olyan lesz, ami egy nagyságrendekkel olcsóbb projektorral is létrehozható 2D-ben. Így aki komoly pénzeket költött a projektorára azért a minőségért, amit az tud, nem fog szívesen 3D-t nézni, ha ennek az az ára, hogy le kell mondania az ismert és megszokott képminőségről. De megemlíthetnénk azt is, hogy ha egy 4–5 tagú család, esetleg ismerősökkel együtt szeretne 3D-t nézni, könnyen rákölthet a projektor árához közelítő összeget csak az aktív szemüvegekre is, amelyektől nagyobb társaság esetében már jó eséllyel lesz olyan, akinek megfájdul a feje a film közben.

Létezik azonban a házimozi projektorok piacán is passzív megoldás, amikor két, általában egy készülékházba épített vetítővel és polárszűrőkkel vetítik a kép(eke)t, bár jelen írás pillanatában ezek mind 10 millió forint feletti megoldások. Kivéve az, amelyet a weboldalunkon megismerhetsz, ráadásul ez bármilyen, a Te számodra megfelelő projektor segítségével is megvalósítható! Nem mellesleg, a polarizáltan vetített fényhez olyan felület (vászon) kell, amelyről visszaverődve nem változik a fényhullám polarizáltságának iránya, különben a szemüvegen nem jutna megfelelően át. Ezt az úgynevezett ezüst vásznakkal lehet elérni, amelyek nagyságrendekkel drágábbak, mint a normális vásznak, vagy festett falfelületek, és rajtuk csak a polarizált 3D nézhető. Azaz, ha 2D-t szeretnénk nézni egy vetítővel, másik vásznat kell használunk. Tehát kér vászon cserélhetőségét kell megoldani, amiből az egyik ráadásul nagyon drága is. Nincs ilyen probléma, ha a polarizáció helyett a spektrumszűrést használjuk!

SPEKTRUMSZÅ°RÉS A DOLBY-TÓL

A 3D-s látvány nézhetősége szempontjából az egyik legfontosabb paraméter az, hogy mennyire engedi a rendszer, hogy olyan fény jusson az egyik szemünkbe, amely csak a másikba lenne szabad, hogy elérjen, azaz az „áthallás” – bár itt találóbb lenne az „átlátás” kifejezés – mértéke mekkora. A függőleges/vízszintes polarizációs szűrésnél kb. 200:1 a kontraszt érték a két szem között, azaz 200-szor több „oda szánt” fény jut pl. a bal szemünkbe, mint olyan fény, amit csak a jobb szemnek lenne szabad látnia. A körkörös polarizáció – ami az elterjedtebb, mivel nem érzékeny a fejünk oldalra döntésére – már csak kb. 100:1 aránnyal bír, de ez is elegendő a 3D-s látványhoz. Ahogy azonban látszik, egyik esetben sem tökéletes az elválasztás, így egyéntől függ, hogy kit mennyire fáraszt az, hogy ilyen arányban a másik szemnek való képet is látja mindkét szemünk. A hangformátumok kapcsán világhírű Dolby Laboratories az USA-ban számos saját mozit nyitott, amiben a saját hangrendszerének megfelelően alakította ki a hangtechnikát, hogy ne csak a kép, de a hang is minél jobb minőségű legyen. Az ő mozijaikban alkalmazták először az úgynevezett spektrumszűrős megoldást, amely már 1000:1 arányt biztosít a két szem közötti áthallásban. A spektrumszűrők 3D-s képmegjelenítéshez való használatának szabadalma is hozzájuk fűződik. Ahogy az elnevezés sejteti, itt is a színtér, színspektrum alapján manipulálják a képet, mint annó az anaglif, pl. kék-piros szűrős szemüvegeknél, de itt már a fény vörös, zöld és kék összetevői (RGB) is átjutnak a szűrőn (mindkét szemnél egyforma terjedelemben), nem úgy, mint az őskori megoldásnál. A színek kis mértékben változnak ugyan, így azokat a projektorok kalibrálásával kompenzálni kell, ha fontos a színhelyes megjelenítés. Kis mértékben csökken a projektor által megjeleníthető színkör mérete is (gamut) a szűrők használata után (ami aktív 3D módban sokkal jelentősebben csökken, kevesebb, mint felére).

Ha két vetítővel használjuk a spektrumszűrőket, az aktív projektorokhoz képest lényegesen nagyobb fényerőhöz jutunk: nem csak hogy nem feleződik meg egy projektor fényereje, de a két vetítőé összeadódik, és ezt csökkenti kis mértékben a szűrő és a szemüvek. Így olyan kontrasztarányt és fényességet kapunk, amit még 2D-ben sem tudott elérni természetesen az adott projektor. További technikai részletek és összehasonlítás a szabadalomban olvasható.

 

Az otthoni vetített passzív 3D-s házimozirendszer komponensei

3D LEJÁTSZÓ

A készülék, amely HDMI 1.4 kimenettel rendelkezik és képes Blu-ray 3D tartalmak lejátszására. Ez lehet hagyományos asztali Blu-ray lejátszó amely optikai lemezről olvassa be a filmfájlt, vagy médialejátszó amely merevlemezről, hálózati háttértárról képes a Blu-ray lemezről átmásolt fájlok (pl. BD 3D ISO) feldolgozására. Kimenet szempontjából nincs különbség a két eszköz között, mindkettő képes lehet a Blu-ray lemezek 3D-s képanyagának és HD-s hangformátumainak HDMI-n való továbbítására a fentebb bemutatott frame packed formátumban és akár 7.1 hangcsatornával is. Természetesen vetíthetünk side-by-side és top-bottom formátumú 3D-s filmeket is, mivel miden vetítő kezeli ezeket is, így akár 3D-képes lejátszó sem kell feltétlenül. Viszont a nagyméretű vásznon már igen csak látható lehet, ha a fullHD 1920 pixelnyi oszlopa helyett 960 van, vagy épp az 1080 sor helyett csak 540. Így ha egy kisebb képernyőjű tévén még nem is mindenki számára látványos az ilyen felezett felbontású filmek minőségromlása, a több méteres vásznon általában már mindenki jelentősen gyengébbnek érzi a különbséget (részletességet) a fullHD-hoz képest.

(HDMI-S) ERŐSÍTŐ

A lejátszóból nyert HDMI-n érkező 3D-s tartalom és (HD) hang ideális esetben először egy házimozi-erősítőbe érkezik. Ez a készüléket alapvetően csak a HDMI kábel digitális hangot továbbító vezetékei „érdeklik”, feladata a Blu-ray lemezeken használatos hangformátumok feldolgozása (dekódolása), majd felerősítése, hogy hangfalakat tudjon meghajtani. LPCM, Dolby Digital, Dolby Digital Plus, Dolby TrueHD, DTS, DTS-HD (Master Audio) az elterjedtebb főbb hangformátumok, ezeket valemennyi újabb HDMI-s erősítő kezeli. A korábbi típusok, amelyeken először volt HDMI-bemenet, általában csak arra voltak képesek, hogy a HDMI videókimenetükön annak a forrásnak a képe jelenjen meg, amelyik ki van választva, de a digitális hangot továbbra is csak optikai vagy koax bemeneten tudták fogadni, HDMI-n nem. Azaz mintegy HDMI switch-ként működtek a kép tekintetében. Ezek nagy része azonban nem HDMI 1.4-kompatibilis elektronikával rendelkezik, így 3D-s videójelet nem tud kapcsolni sem. Ilyen esetben a lejátszót HDMI-kábellel közvetlenül a projektorhoz kell csatlakoztatni, az erősítőhöz csak a digitális optikai/koax hangkimenet van elvezetve a lejátszókról. Ekkor nincs lehetőségünk 5.1-nél több hangcsatornát tartalmazó hangsávok megszólaltatására. Ha a régebbi fajta HDMI-s erősítő 7.1 csatornás is, csak 7.1-es analóg bemenetén képes 8 csatornát fogadni, mivel az optikai/koax csatlakozók sávszélessége kevés a 6-nál több csatorna továbbítására. Hasonlóan, a HD-s (24-bites) sokcsatornás hangformátumokat (Dolby Digital Plus, Dolby TrueHD, DTS-HD) sem lehet máson, mint HDMI 1.3 és HDMI 1.4 csatlakozókon továbbítani, így azok az erősítők, amelyek még nem kezelik ezeket a formátumokat (nincs legalább 1.3-as HDMI-bemenetük), nem tudnak nagy felbontású hangot megszólaltatni 5.1 vagy 7.1 csatorna mellett.

A mai AV-erősítők és -Receiver-ek (rádiót is tartalmazó erősítők) azonban már a HDMI 1.4-es bemeneteikről veszik a feldolgozandó hangot és a képet is. Némelyek képesek akár a képbe is „belenyúlni”, így nem csak a lejátszón és a projektoron (sőt, akár a videóprocesszoron, lásd lentebb), de akár az erősítőn is módosítható a kontraszt, a fényerű, a telítettség, és még akár jóval több paraméter is (beleértve még a fullHD-ra való felskálázást is).

3D VIDEÓPROCESSZOR

A lejátszóból származó HDMI-jelből az erősítőnk feldolgozta a hangot, és továbbküldi kimenetén a képet érintetlenül, vagy esetleg annak is megváltoztatva valamelyik paraméterét, de mindenképpen meghagyva a 3D formátumot (alapvetően a frame packed-et). Ahhoz, hogy két projektorral vetíthessünk egyszerre a két szem számára, az adatfolyamban egymás után érkező bal/jobb szemnek szánt képkockákat szét kell választani, és szükségünk van végeredményként két, immár nem frame packed formátumú, gyakorlatilag „hagyományos” 2D-s videójelre. Ezt a feladatot jelenleg egy külön eszköz, a 3D videóprocesszor végzi. Egy vagy több bemenettel (pl. DVI, HDMI, DisplayPort) rendelkezhet, amelyek lehetőleg minél több 3D formátumot kezeljenek, ne csak a Blu-ray 3D-t. Két kimenettel (alapvetően HDMI) bír, amelyeket már közvetlenül a két egyforma projektorunkhoz vezethetünk. M a tajvani GeoBox processzorokat – jelenleg két modellt – kínáljuk a passzív 3D házimozihoz, részletesen lásd a termékek adatlapján!

PROJEKTOROK

Két tetszőleges, nekünk megfelelő, lehetőleg egyforma típusú házimozi-projektor vetíti a két szemünk számára már szétbontott képeket. Ezeknek – mivel 2D módban fogjuk használni őket – természetesen nem kell ismerniük semmilyen 3D-formátumot, persze tudhatnak ettől még aktív 3D-t is, de erre nem lesz szükségünk a lényegesen jobb passzív megoldásunk miatt. Válasszunk olyat, amelyek önmagukban használva megfelelő fényerőt és képminőséget biztosítanak. Amikor kettő fog működni 3D módban, biztosak lehetünk benne hogy – ellentétben az aktív 3D-vel – ez a megfelelő képminőség és fényerő nem gyengébb, de lényegesen még jobb is lesz! A vetített kép mérete miatt feltétlenül fullHD felbontású projektorokat javaslunk, de ha csak meglévő 720p-s (HD-ready) vetítőnket van lehetőségünk bővíteni egy másik ilyen projektorral, természetesen akkor is működik a rendszer, a fullHD felbontás nem technikai követelmény egyetlen komponensénél sem. A vetítők egyforma típusa sem az, de igen erősen ajánlott, legalább az azonos márkából való, azonos fényerejű és felbontású választás. Különböző projektoroknál a különböző fényerő, a különböző színképzés, kontraszt, stb. befolyásolhatja negatívan a 3D látványt.

DUPLA PROJEKTORÁLLVÁNY

A két vetítőt egymáshoz minél közelebb érdemes üzemeltetni, hogy a két kép geometriája ne, vagy csak minimálisan térjen el egymástól. Fontos az is, hogy minél jobban egymásra vetítsük a két szemnek szánt képeket. Ha vízszintesen lesznek elcsúszva, az nem okoz komolyabb problémát, a tér mélysége változik csak egy kicsit, de különösebb megpróbáltatást nem jelent az agyunk számára. Függőlegesen a több centiméret elcsúszás is eltűnik, amint a szemüvegen keresztül nézzük a két képet, mivel az agyunk igen toleráns. Ettől függetlenül amennyire tudjuk, igazítsuk egymásra a két projektor által vetített területeket, de azért közel sem kell azon erőlködni, hogy pixelpontosan essen egymásra a két kép, illetve ez gyakorlatilag lehetetlen is lenne a két különböző pontban működő fényforrás miatt.

A vetített kép geometriája és eltolása az egyes projektoroknál különböző mértékben állítható. Hogy a legkevesebb kontrollt biztosító projektorok is megfelelően egymásra eső képet vetíthessenek, érdemes speciális, finoman hangolható, két projektort tartó állványt használni, mint amilyen az általunk kifejlesztett megoldás is. Az állvány felszerelhető a mennyezetre, lehelyezhető a földre is, ahogy az installálási lehetőségek megkívánják. Az aljára rögzíthető a kiválasztott videóprocesszor, így nem kell a hosszú és általában drága HDMI-kábelből kettőt elvezetnünk a hifi berendezések közé telepített videóprocesszortól a vetítőkig, a processzor működhet a projektorok mellett az állványon. Mivel bizonyosan nem mindig csak 3D-ben szeretnénk mozizni, lehetővé kell azt is tenni, hogy a két vetítő elé rögzített szűrőket (lásd lentebb) bármikor el tudjuk távolítani az optika elől, majd pontosan a megfelelő helyre vissza tudjuk azokat helyezni. Ehhez egy sínes elhúzható rendszer került beépítésre az állványunkba, amelyhez távvezérlős motoros működtetés is rendelhető opcionálisan.

SPEKTRUMSZŰRŐK

Az általunk forgalmazott szűrők az egyik legnevesebb gyártó, az amerikai Omega Optical-tól származnak. Két méret közül lehet választani, attól függően, hogy projektorunk optikája és a vetítési távolság milyen méretet indokol. Még a kisebb, 55×35 mm-es üvegfelülettel rendelkező szűrők a legtöbb projektorhoz megfelelőek, komolyabb optikával felszerelt vetítőkhöz 70×45 mm-es szűrő is kapható. A méret mellett még a projektor működési elve szerint kell a szűrőt kiválasztani. Más szűrő kell az LCD és más a DLP vetítőkhöz, így összesen kétféle szűrőt, mindkettőt két méretben kínálunk.

DLP-s kivetítőkhöz:

• SF-DLP70 (70×45 mm)
• SF-DLP55 (55×35 mm)

LCD-s vetítőkhöz:

• SF-LCD70 (70×45 mm)
• SF-LCD55 (55×35 mm)

 

3D SZEMÜVEG

Passzív szemüvegeinkben természetesen szintén az Omega Optical lencséi vannak, így ezek is könnyen tisztíthatóak és időtállóak. A szemüveg speciális kialakítása biztosítja, hogy a lehető legkevesebb fény jusson a szemünkbe a környezetünkből, és csak a vetített képet lássuk. Így még inkább az események között érezhetjük magunkat, illetve minimálisra csökkenthető a szemüveglencse belső felén szemünk tükröződése.