A Polk Audio az egyik legérdekesebb gyártó, amivel eddig dolgunk volt. Egészen kedvező áron is kínál hangsugárzókat vagy soundbar-okat, szinte a belépő kategóriától, de ha a főnök odacsap az asztalra, akkor előkerülnek a mérnökök, és ha ők odateszik magukat, akár olyan zászlóshajók is megszülethetnek, mint a Legend L800, ami jelenleg a Polk Audio hangsugárzók csúcsát képviseli. Minden téren.

Ha már Legenda, emlékezzen is rá mindenki!

Ahogy fentebb is írtuk, a Polk Audio érdekes egy cég. Tudnak olyan hangsugárzót is gyártani, ami szinte mindenki számára elérhető, és talán el is sétálunk mellette, olyan diszkrét és visszafogott, de az elmúlt időkben ez egyre inkább változni látszik. Az új Reserve sorozat, melyet már lelkesen tesztelgetünk egy ideje, olyan külsővel rendelkezik, ami sokkal inkább magára vonzza a tekintetet, legyen az állványos, vagy álló hangdoboz, egyszerűen gyönyörűek lettek. Egyértelműen látszik a sorozat összes modelljén, hogy a Legend L800 génjeit hordozzák, mégis sikerült kulturált árszinten maradniuk, és a
méreteik sem rugaszkodtak el a földtől.

A Nagy Főnökről ezek a tények már távolról sem mondhatóak el, ugyanis ez a páros több szempontból is olyat tudott nekünk mutatni, amit eddig csak ritkán, vagy inkább soha nem tapasztaltunk, pedig az előd, a 2011-ben debütált LSiM sorozat is leejtett néhány állat. Nézzük csak sorjában!

Először is kezdjük a legenda méreteivel. Közel 45x124x45 cm-es diszkrét adatokkal megáldott dobozocskák darabja 54 kg, ami talán nem is tűnik olyan kiemelkedőnek, viszont a kartonnal sem spórolt a gyártó! Sikerült ugyanis egy olyan csomagolást megalkotniuk, mellyel majdnem 70 kg lett egy doboz, és akkora dromedár dög, hogy még egy pickuppal is kétszer kellett fordulnunk, mert nem fért be a pár. Szóval, ha ilyet vásárol valaki, aki eddig azt hitte, hogy szép nagy csomagtere van a családi kombijának, lehajtott ülésekkel, azt komoly csalódás fogja érni. Mi szóltunk!

Az alsó hangon is kétemberes (ebből csak akkor legyen az egyik az asszony, ha minimum 70 kg-mal nyom fekve) bepakolás után jött a következő meglepi, amikor kikerült az L800 a szoba közepére. Nehéz volt hirtelen szavakba önteni az első érzéseinket, pedig képeken már sokat nézegettük, élőben mégis sokkoló volt a látvány a marketing fotókhoz képest. Aki Tinderezett már, tudja, miről beszélünk, akár pozitív, akár negatív tapasztalat miatt. Esetünkben a két választható színből a barna borítással ellátott L800 érkezett, de ami azt illeti, teljesen mindegy, mert ez feketében is ugyanilyen impozáns látványt nyújt.

Nos, a Legend L800 egyszerre lenyűgöző, modern, elegáns és ijesztő. Talán legutóbb egy aprócska hangszóró váltott ki belőlünk hasonló érzést a Naim Mu-so Qb személyében, amitől ugyanúgy egy idegbeteg, ránk ordító űrlény jutott eszünkbe, csak a Polk Audio nagyágyújának két hatalmas szája van, és kerek szemöldökei. Aki meglátja, vagy szereti, vagy utálja, de az 100 %, hogy senkit sem hagy érzelemtől mentesen.

Maga a doboztest is lenyűgöző látványt nyújt, minőségi anyagokból és makulátlan megépítéssel készült ez a szépség, amiben egyszerűen nem találtunk kivetni valót. A basszreflex kivitel a többi Legend vagy Reserve dobozokhoz hasonlóan lefele "tüzel", ami hatalmas előny lehet azoknak, akik problémásan tudják elhelyezni a hangdobozokat, márpedig ezeknek a monstrumoknak szüksége lesz légtérre, ha szabadjára engedik az oldalanként két darab, 25,5 cm átmérőjű mélyhangszóró erejét.

Amennyiben nincs semmiféle különös indokunk rá, hogy halálosan unalmassá tegyük a front részt, a teljes méretű mágneses hangszóró selyemmel (kisállatok, hangszóró gyilkos csemeték, hangfalra ruhaszárítót borogató asszonyok stb.) érdekes és egyben lenyűgöző látványban lehet részünk hosszú távon ezekkel a gyönyörű hangfalakkal.

A makulátlanul kivitelezett alsó terelő rész egy kúpra préseli a dobozból érkező levegőt és osztja szét minden irányba viszonylag függetlenül a környezetétől, de természetesen jobban járunk, ha nem zárjuk körbe falakkal vagy bútorokkal ezt az erőművet.

Felette a már ismert 13,5 cm-es Turbine mélyközépsugárzó párosa, valamint a szintén párban megtalálható 2,5 cm-es Pinnacle magassugárzók bámultak ránk bevetésre készen, és éppen ezen a részen szembesülhettünk a legnagyobb Legend hangszóró igazi különlegességével.

Ez utóbbi 4 hangszóró egy 15 fokos szögben megtört felületből sugározza a dallamokat eltérő irányba. Elvetemült ötletnek tűnhet, de a Polk Audio már 25 éve a tarsolyában őrizget egy 3 betűs rövidítésű szabadalmat erre a célra, ami igazából már 6 betű, ugyanis az SDA (Stereo Dimension Array) nevű okosság kapott "PRO" toldatot is, amivel az amúgy is zseniális technológia kapott egy kis frissítést. Hogy mi is az az SDA és hogy működik a gyakorlatban? Nos, erről egy külön cikket lehetne írni, de a lényege röviden és tömören a következő.

A különcök netovábbja?

Az PRO SDA technológia nem egy egyszerű marketing "bullshit", hanem egy zseniális ötlet és nagyon komoly mérnöki munka áll mögötte. A korábban említett 2 db magas- és 2 db középsugárzó abszolút nem azért van ott, mert a Polk Audio valami megalomán PartyBox szerű valamit akart összehozni, hanem mert egy hangsugárzón belül más és más feladatuk van. A legegyszerűbb példának azt tudnánk felhozni, amikor egy valóban igényes fejhallgatót dobunk fel a fejünkre és teljesen természetes, hogy minden hang abból az oldali egységből jön, ami oda is van kitalálva, majd az egészet úgy halljuk, hogy a fejünkben áll össze egy tökéletes egésszé. Ez eddig ismerős ugye? Nos, ugyanezt igen nehéz összehozni 2 db tőlünk több méterre lévő hangsugárzóból, hiszen a bal fülünk is hallja, amit a jobb hangdoboz sugároz, és fordítva ugyanígy. Ezt nagyon tudományosan interaurális áthallásnak hívják, ami elvileg belerondít (torzít) a tökéletes sztereo képbe, bár ez csak egy erősen kisarkított elmélet, hiszen egy valódi koncerten is mindkét fülünk hallja az előadást, mégis a tökéletességhez elvileg arra lenne szükség, hogy a két oldal ne keresztezhesse egymást. Mivel megszámlálhatatlan olyan hangsugárzó létezik a piacon, ami nem használ SDA technológiát, természetesen senki sem állítja, hogy azok mind rosszak lennének, de a Polk Audio szerint, ha minden körülmény tökéletesen megfelel, ők tudnak olyat, amit más nem.

Hogy mik ezek a körülmények? Először is nincs semmiféle hókuszpókusz a rendszerben, egyszerűen csak egy "köldökzsinórhoz" hasonló (ők hívják így!) speciális kábellel kell összekötni a két Legend L800-at (mellékelve van), melynek aljzata ott található a kettős kábelezésre/erősítésre alkalmas csatlakozó és az opcionális L900 Atmos sugárzó csatlakozója közt. Ez a kábel koordinálja a megfelelő jeleket a keresztváltók között, hogy minden hang odakerüljön, ahova kell. Ennek elhagyásával sajnos az L800 egy nagyon drága csalódás lesz, ám amikor az SDA működésbe lép, egy új és érdekes világ tárul elénk.

Ez a bizonyos kábel felel tehát azért, hogy a 15 fokban megtört felső szekcióban lévő hangszórók úgy dolgozzanak össze, hogy pl. a bal oldali hangdoboz balra néző membránjai és a jobb oldali hangdoboz szintén balra néző párosa olyan jeleket kapjanak, hogy a bal fülünkbe lehetőleg csak azok a hangok kerüljenek, melyeket a felvétel során oda is szántak, és ne keverjen bele a sztereó színpad jobb oldalába, és persze ugyanez fordítva.

Nem szedtük szét az L800-at és nem is találtunk leírást vagy részleteket ennek a magvalósításáról, de valahogy sikerült a Polk Audio mérnökeinek sikeresen különválasztani a sztereó csatornák eltérő
jeleit, egy hangdobozon belül is, úgy, hogy közben tökéletesen összedolgozzon a másik oldallal. Ehhez persze hozzátartozik az a tény is, hogy a Polk Audio Legend L800, sajnos a világ egyik legfinnyásabb párosa is sok szempontból, melyek nagy hatással vannak a végeredményre, de ezeket mi is élesben tapasztaltuk meg.

Működés közben

A Polk Audio Legend L800 párja kb 2,8 millió Ft, ami maximum az olyan típusú "szakiknak" hangzik soknak, akik a Facebook-on hisztiznek a drágább hangsugárzó vagy tápkábelek létjogosultságán, elvégre a jel, az csak jel. Mindenki más, aki már tapasztaltabb a témában tudja, hogy egy komoly hangfalpár napjainkban kb. innen indul, és ez egyben az a kategória is, ahol már nagyon alaposan meg kell válogatnunk a komponenseket és a környezetet sem szabad figyelmen kívül hagyni.

Ilyen téren nem spóroltunk, mert bár sok fórumon hangoztatják, hogy az erősítő ára legyen legalább a hangsugárzókénak az 50-60 %-a stb, mi továbbra is azt valljuk, hogy minimum ugyanannyi, de ha lehet, inkább drágább legyen az elektronika, és facsarja ki az utolsó cseppig a hangsugárzót. Esetünkben mindenféle részrehajlás nélkül, az örök kedvenc hangú Naim rendszer került a Polk-ok elé, mely értékben közel a vendégünk dupláját tette ki, tehát ezen talán nem múlhatott a dolog. Miután egy nagyon különleges párosról beszélhetünk, a beállítása sem lehet akármilyen, de még a hely, ahol megtesszük, az sem. Az L800 alapvetően szimmetrikus környezetben képes a maximumot hozni, és nála a szokásosnak mondható egyenlő szárú háromszög elhelyezés és az esetleges hallgatói pont felé forgatgatás nem működik, tehát úgy tettünk, ahogy a gyártó javasolta. A hangsugárzók egymáshoz viszonylag közel (kb. 3m), teljesen egyenesen előre nézve, mi pedig messzebb (kb. 5,5 m) ültünk le, előtte persze összedugtuk a "köldökzsinórt" és vártuk a csodát.

A történethez hozzátartozik, csak hogy sztárvendégünk allűrjeit alátámasszuk, hogy az impozáns Naim rendszer előtt a Denon egyik jelenlegi csúcsmodellje is lehetőséget kapott, de sajnos már az első néhány órában beigazolódott, hogy valóban finnyás darabokról van szó, így rövidre is zártuk a dolgot, pedig hát, szinte egy családból származnak.

Az első és azonnali észrevételünk, hogy bár a Naim szett nem gyengélkedik, mégis úgy éreztük, hogy a 87 dB-es érzékenységet komolyan kell venni, és érdemes szabadjára engedni a wattokat. Az L800 meghajtásához egy még combosabb integrált, vagy, ahogy a gyártó és több külföldi fórum is javasolja, egy jobb elő/végfok, lehetőleg monoblokkok kellenek. Sajnos erre nem volt lehetőségünk a teszt folyamán, de ha már a gyári értékek komolyan vételénél tartunk, a 24 Hz-50 kHz-es frekvencia-átvitelt érdemes lehet megtámogatni a legjobb elektronikával, ha már az L800 képes rá. Ahogy belemélyedtünk Diana Krall - The Girl In The Other Room, vagy The Look Of Love című albumaiba, kezdtük megérteni, hogy mi is lehet az SDA lényege, illetve hogy miért dicsérik halomra ennek a hangdobozpárnak a magas- és mélytartományát. A cintányérok, dobseprűk, triangulumok mindenre kiterjedő részletessége, pontossága és finomsága magával ragadó volt, szinte libabőrös lett a kezünk, ahogy kristálytiszta csengések körbejárták a hallójáratainkat. A 4 db 25,5 cm-es mélyhangszóró igazolta a gyári adatok által is sejthető pincemély, öblös és testes basszusait, amikor megpendültek a nagybőgő húrjai, vagy a lábdobok ütései. A bútorokon, a padlón, a gyomrunkban és leginkább a szívünkben éreztük a zene mélységét és csak ábrándoztunk arról, hogy mit hallhattunk volna, ha a fentebb említett elektronikai háttér is rendelkezésre állt volna. A megfelelő és egyben rendhagyó hangszóró beállítás mellett nyoma sem volt búgó zavaró hangoknak a basszusoknál, a színpad mérete pedig hihetetlen méreteket öltött. Sok tesztünknél már az is problémát okozott, ha csak forgattuk a fejünket, de itt 1-2 m ide-oda mozgás sem döntötte össze az előadást, hanem tényleg csak közelebb vagy távolabb ültünk bizonyos hangszerekhez, de az énekesnő olyan masszívan ült a székében a szoba közepén, hogy talán még a feje magasságát is be tudtuk volna lőni. Hihetetlen élmény volt. Nagyon érdekes volt, hogy a meghallgatott előadóktól függetlenül, sok esetben egy albumon belül egy-egy szám a fellegekbe repített, ugyanakkor egy másikból hiányoltuk a középtartomány telteségét és tisztaságát. Mintha az énekhang és a fúvósok elé egy fátylat húztak volna és egy megmagyarázhatatlan távolságtartás alakult volna ki köztünk.

Ahogy Diana Krall, Gregory Porter, Snétberger Ferenc és hasonló kedvenc zsenijeink stílusát elhagytunk egyre inkább arra kellett rájönnünk, hogy tesztalanyunk egy igazi mindenevő, de azon belül viszont egy hisztis ínyenc. Vallásos élmény rajta végighallgatni a Metallica - Metallica albumot, de ha nincs meg a megfelelő minőség (DSD, MQA stb.) az elektromos gitár hangja bántóvá tud válni, de ha minden körülményt kimaxolunk számára, a hála sem fog elmaradni. Az elektronikus zenék világában sokkal kevesebb hasznát vette a különc képességeinek, ellenben szteroidokon növekedett izomzatának annál inkább. Legyen szó Yello, Röyksopp, Moderat vagy bármelyik kedvenc előadónkról, szerintünk annyira tudtuk csak megizzasztani ezt a két monstrumot, mintha Bud Spencer-nek ugrasztottunk volna két csivavát. Gyönyörű szépen táncoltak a méretes mélyhangszórók, a szoba megtelt brutális energiával, de még Roy Rosenfeld - The Biggest Heart című műremekénél is azt éreztük, hogy egyszerűen kevés a rendszer, ahhoz, hogy mindent kiszedjünk belőle, amit tud az L800, de valamit elárult az a "két szó", ami egyik kollegánk mosolyra ívelt száját óvatos fejcsóválás mellett elhagyta: "pfff beteg". Az elektronikus zenék rávilágítottak még egy dologra, mégpedig, hogy a Legend tetejében tátongó kis mélyedés, új irányt mutathat, miután belekerül az L900 Atmos sugárzó, és ezzel az L800 akár egy highend házimozi rendszerbe illeszthető. Erre végképp nem volt lehetőségünk, de több videós beszámolót láttunk már a Polk Audio részéről, amikor éppen a Ready Player One-t és néhány hasonló durrogó csattog akciójelenetekkel tömött filmekkel döntenek le házfalakat a Legend L800 főszereplésével, és persze néhány hozzá passzoló "statisztával". Hozzátesszük, ha már Atmos, akkor csakis igazi, plafonra/ba szerelt kiegészítő hangdobozokkal tartjuk valamirevalónak, a "pattintott" annak halovány utánzata.

Ezzel a Polk Audio Legend L800 bebizonyította, hogy a legtöbb versenytársával egyetemben, ő a zenében és a filmek világában is megállja a helyét a high end előszobájában, és némi plusszal ki is tud lógni a konkurencia forgatagából.

Összegzés

A Polk Audio Legend L800 hangfal tesztjét összegezni pofon egyszerű feladat. Egy igazi különc, gyönyörűen megalkotott külsővel, zseniálisan kitalált belsővel és működési elvekkel, ráadásként olyan impozáns és tekintélyt parancsoló megjelenéssel, amivel kevesen büszkélkedhetnek. Ezekhez tartozik még az elképesztő terhelhetőség és az árához képest kimagaslóan igényes és minőségi hangzásvilág. Ha minden körülmény adott. És akkor most jön a neheze, hogy kinek is merjük ajánlani.

A Polk Audio Legend L800 a maximumot csak nagyon kevés elektronikán és kábelezésen, számára tökéletes, szimmetrikus környezetben, és az SDA elveihez leginkább megfelelő felvételek kíséretében fogja tudni prezentálni. Ezt a párost azoknak ajánljuk, akiknek ezek a feltételek adottak, vagy legalábbis tudnak áldozni rá, hogy azok legyenek, vagy egyszerűen csak olyan fanatikus Polk Audio rajongóknak, akik képtelenek nemet mondani ezekre az igazi kuriózumokra.

Műszaki adatok

Mérleg

+ Dinamikus, tiszta csúcskategóriás hangzásvilág

+ Kimagasló részletező képesség és felbontás

+ SDA technológia, kivételes színpad ábrázolás

+ Könnyű elhelyezhetőség és beállíthatóság

+ Atmos hangszóróval bővíthető

+ Minőségi anyaghasználat, példás megépítés

+ Tekintélyt parancsoló exkluzív megjelenés

+ Nagyon jó ár/érték arány

- Csak megfelelő elektronikai és akusztikai környezetben hozza a maximumot

- Csak két színben kapható

Szubjektív vélemény

Forrás: AV-Online.hu

Miért foglalkozik a Part-Time Audiophile egy 11-csatornás McIntosh házimozi processzorral?

Nem titok, hogy a csapatunk minden tagja zenerajongó, és elsősorban kétcsatornás rendszereken hallgatjuk a muzsikákat. Nálam otthon is van egy csodálatos sztereó rendszer, de a nappaliba TV készüléket, HDMI forrásokat és háttér hangfalakat is be kellett tennem a filmnézéshez. Ugye milyen egyszerű? Csak csatlakoztatom a videó forrásokat a processzor bemenetéhez, és a kedvenc erőerősítőmön aktiválom a Home Theatre Pass Through funkciót. A gyermekeim meg azonnal ott teremnek, és hallgatni kezdik a néha borzalmas minőségű tömörített hangot, amit a műholdas TV és a videó streaming szolgáltatók küldenek a kép mellé.

A HDMI források közös szobába való integrálása volt a leginkább súrlódásokkal teli időszakom. Az aktuális HDMI szabványokra ugyanis a legtöbb gyártó fütyül, emiatt összeférhetetlenség állhat elő. Nap közben meg senki nem akarja tini gyermeke hívását felvenni, hogy miért nem jön hang vagy kép miközben a kedvenc Stranger Things sorozatát nézné.

Az igényem egyszerű volt – szerintem. Mutassanak egy olyan eszközt, amely négy vagy hat HDMI bemenettel rendelkezik, emellett támogatja a 4K HDR, és Dolby Vision forrásaimat. További igényem volt a gyors HDMI váltás lehetősége, valamint az, hogy hangminőségben illeszkedjen a rendszerem többi készülékéhez. Nem akartam lemondani az IP vezérlésről, vagy a Control 4 vezérlésről, és elvárásom volt, hogy egy távvezérlővel használható legyen mindenem. A mai napig nem találtam ilyen házimozi processzort.

Az elmúlt két évben együtt éltem egy Emotiva RMC-1L (3.395 USD), de ez nem az a készülék, amit jó szívvel tudnék ajánlani, ám jobbat nem találtam. Megtartottam a rendszerben, mert elfogadható hangminőséget nyújtott, de az instabil működése, és a Control 4 vezérlés mód hiánya gyakran felbosszantott.

Milyen változás történt? Úgy érzem, hogy végre megtaláltam azt a magas minőségű terméket, amely minden aktuális HDMI forrásomat fogadja, emellett Control 4 kompatibilis. A neve McIntosh MX100 AV processzor (6500 USD), és hab a tortán, hogy kényelmesen befért a Hi-Fi állványomba.

Az MX100 általános bemutatása:

Papíron a McIntosh MX100 nagyon szerénynek tűnik 4 HDMI bemenettel, két további digitális koaxiális és optikai bemenettel, és egy rakás XLR szimmetrikus kimenettel, amire a Dolby Atmos konfigurációhoz szüksége lehet. Mindez egy szolid, mindössze 2U méretű állványba és rack-be is szerelhető dobozba zárva.

Megkérdeztem a gyártót, hogy kinek építették az MX100-at?

„Az MX100 elsősorban az installációs piac igényeinek kielégítésére épült, de megállja a helyét a normál Hi-Fi állványokon is. Úgy véltük, hogy a minden elképzelhető csatlakozási igény kielégítése negatívan befolyásolná a minőségét, ezért a legfontosabbak mellett döntöttünk, így 2U magasságban elfért. Ez a kialakítás lehetővé teszi a rendszer vezérlést 7.2.4 csatornáig.”

Azt is szerettem volna tudni, hogy milyen a többi általuk gyártott processzorhoz képest?

„ Az MX100 különlegessége, hogy csak digitális bemeneteket kínál, így megépíthető volt 2U méretben, és web bázisú setup beállításokkal kezelhető. A többi AV processzorunk számtalan analóg és digitális hangjel, és képjel bemenetet kínál, de az MX100 csak a legfontosabbra hagyatkozik, és nem skálázza fel a videó jelet sem.”

Minden amit elmondtak, zene volt a füleimnek. Számomra pont feleslegesek lettek volna a nagyobb processzoraik által biztosított sokféle bemenet, és a videó felskálázás. Egyenlőre számomra tökéletesnek tűnik, de lássuk mit tud.

A kicsomagolás:

Mielőtt rendszerbe illesztettem volna, kicsomagoltam, és feltettem az ebédlő asztalra. Készüljön fel arra, aki McIntosh készüléket csomagol, hogy a dobozban másik dobozt fog találni. A belső rejtette az AV processzort, és a beállító mikrofont.

Control 4 integráció:

Mivel még midig az ebédlő asztalon várakozik a McIntosh, a bekapcsolásához elegendő volt az otthoni hálózat kábelt, és a tápfeszültség bemenetet csatlakoztatni. Felhívtam a területileg illetékes Control 4 dealert, aki a HomeTechonomics képviselője. Jeff Chen távolról hozzáadta a rendszeremhez, ami kevesebb, mint 10 percet vett igénybe. Hozzárendelte a HDMI bemeneteket a megfelelő forrásokhoz, és konfigurálta a D’Agostino Momentum HD előerősítőmet Home Theatre Passthrough módra, mikor az MX100-at akarom használni. Ilyen módon a rendszer vezérlésemen keresztül tudom majd a processzor hangerejét változtatni. (erre nem volt a korábbi készüléken lehetőség)

Aztán fogtam a rendszer távvezérlőmet, és kiválasztottam a Netflix forrást. A rendszer bekapcsolta a McIntosh processzort, átállította a megfelelő bemenetre, és átkapcsolta a D’Agostino előerősítőt is, hogy a front hangfalak vezérelhetők legyenek a végfokokon keresztül. Tökéletes. Legalábbis eddig.

Kivettem az Emotiva-t az állványomból, és betettem helyére a McIntosh MX100-at. Felhasználtam az alkalmat arra, hogy frissítsem kicsit a HDMI kábelezésemet. Az összes forrást az Audioquest HDMI 48 Cinnamonokra cseréltem. Kipróbáltam más kábellel is, de arról később írok. A HDMI kimenet kábel be van fűzve a falba. Ez egy régi Analysis Plus modell, de mivel macerás lett volna, nem cseréltem. Eddig szerencsére jól szolgált. Nagyon egyszerű volt az állványba szerelni a processzort, a gyártó minden támogatást megad a kezelési útmutatóban, csak a csavarokat húzták nagyon feszesre, ezért ezzel is később fogok foglalkozni.

A web konfiguráció:

Miután minden kábelt csatlakoztattam, alaposabban ránéztem az előlapra. A többi McIntosh processzor előlapján több kijelző és gomb van, mint egy 747-es pilóta fülkéjében, és külön egyetem kell a használatukhoz. Itt erről szó sincs, a fiúk csak a legszükségesebbeket tartották meg. Be-kikapcsolás, bemenet választás, és hangerő. Mi másra lenne még szükség?

Leültem a hallgatási pozíciómba, ölembe vettem a laptopomat, és kényelmesen elvégeztem a szükséges első beállításokat. Még az IP cím kiderítéséhez sem álltam fel, mert az Unifi Network App megsúgta.

Korábban a surround processzorok beállításával mindig meggyűlt a bajon. Rejtélyes menü felépítésekben kóboroltam folyamatosan, mire megtaláltam amire szükségem volt. Jelen esetben nem. A McIntosh web menüje eddig a legjobban áttekinthető, amivel dolgom volt a csúcskategóriában. Nincs utólagos gondolat, és toldozás-foltozás, mintha egy tapasztalt installátor tervezte volna. Köszönet érte!

10 perc alatt hozzárendeltem, és átneveztem a bemeneteket, és konfiguráltam a hangszóró rendszeremhez. Távolságokat és az egyes csatornák hangerejét is beállítottam a Wilson Audio Alexx V hangfalaimon. A kezelési útmutatót még csak elő sem kellett vennem, mert minden olyan egyértelmű volt.

Az MX100 első használata:

Mindent csatlakoztattam, a rendszert konfiguráltam, a Control 4 távvezérlő beprogramozva, ideje mindent kipróbálni. A kimenetét a Sony Oled 65 AF8 TV készülékemhez csatlakoztattam, és mind a négy 4K HDMI forrásomat kipróbáltam. Ellenőriztem a lehető legjobb videó beállításokat, de semmi gond nem volt a HDR kapcsolatokkal. A Dolby Vision is tökéletesen működött a Roku Ultra forrásról. Ez óriási előre lépés volt a korábbi állapothoz képest. Akkor ugyanis a 4K elérhető volt, de a HDR engedélyezéssel instabillá vált a kapcsolat, az Emotiva pedig a Dolby Vision színmélységen képtelen volt működni. Mindig azt hittem, hogy a falba befűzött régi kábelem a probléma forrása, de mint kiderült, nem. A McIntosh kb. 1 másodperc alatt kapcsol át villódzás nélkül, a korábbi processzoromon ez 2-5 másodpercig tartott villódzással fűszerezve.

Megkérdeztem a gyártót, hogy sikerült a megbízható átkapcsolást megvalósítani?

„Valójában nagyon kevés tényleg nagy sebességű HDMI közül lehet válogatni, és ezeket a szoftvertől függően lehet csak beépíteni. Az MX100 Panasonic gyártmányú HDMI IC készletet használ, aminek testre szabtuk a szoftverét a stabilabb működés érdekében.” Olyan boldog voltam, hogy az Emotiva processzort becsomagoltam, és neki ajándékoztam az öcsémnek, eszembe nem jut többet használni. Remélem nem olvassa ezt a bemutatót.. (sajnos megtette)

Valójában megváltás volt a rendszeremben az MX100, de hogy ott is maradhasson meg kell győznie a hangjával is, ellenkező esetben tovább kell keresgélnem.

HDMI kábel mizéria:

Az első telepítéskor használt kombináció jól működött a 4K HDR, és Dolby Vision anyagokon. A rendszert 3 hónapig teszteltem. A Cinnamon 48 HDMI az egyik legjobb választás ár érték arányt figyelembe véve. Hogy más verziókkal is összehasonlíthassam, megkértem az AudioQuest képviselőjét, hogy küldjön még kábeleket. Tényleg kíváncsi voltam arra, hogy van-e jelentős különbség egy extrém drága kábellel. Rendszerbe kötöttem a Dragon 48 HDMI kábelt. Egy egész délutánt áldoztam két kábel összehasonlítására. Nem csoda történt, hanem az apró hang részletek megjelentek. A színész sóhajtása, a háttér csendessége miatt jobb a Dragon.

Sokan feleslegesnek ítélik ezt a dolgot, és azzal intézik el, hogy egy HDMI vagy működik, vagy nem. Én határozottan éreztem a különbséget, és fel is hívtam Gart Powelt, hogy magyarázza el a két kábel közötti eltérést.

„Annak ellenére, hogy az indukált zaj befolyásolja a jittert, a teljesítmény elsősorban a sok oktávon eloszló zaj mennyiségén múlik. Nagyon fontos ezek elvezetése, vagy csillapítása, mert a legjobb szűrő áramkörök sem képesek nullára csökkenteni a rádiófrekvenciás tartományon bejutó zaj hatását. A zaj tehát biztosan bejut, de a mértéke a legfontosabb kérdés. A maszkolás hatásának minimalizálása által javul a digitális átvitel minősége. Úgy a Dragon, mint a sokkal olcsóbb Cinnamon is pontos impedancia illesztéssel rendelkezik, a különbség az átvitel linearitásában, és a zaj csillapításában keresendő.

McIntosh MX100 meghallgatás:

A stabilitási problémáktól eltekintve a korábbi Emotiva készülékem is jól teljesített. A családon által kezdeményezett távsegítség hívások száma nullára csökkent. Nem számítottam arra, hogy a McIntosh ESS DAC-ja jelentős előrelépés lenne. Nagyot tévedtem.

Nem használok center hangfalat, mindig is fantom centert használtam, mert nem szerettem igazán a dialóg sávot, egyszerűen többre vágytam. El nem tudom képzelni, hogy minek a hatására, de egyszer csak szükségét éreztem a center hangfalnak. Rendeltem egyet a Wilsontól.

Összefoglalás:

A teszt kezdete előtt egyszerű kívánságaimat szerettem volna megvalósítani, amit korábban már felsoroltam. A McIntosh MX100 minden várakozásomat felülmúlta. A 2 U méretű készülék természetessé tette a használatot, egyszerűen beállítható. Sziklaszilárd 4K HDMI stabilitás mellett a Control 4 is kiválóan használható. Ez korábban nem volt ennyire természetes, újra kellett indítani az eszközöket, és nehézkes volt a használat. Most pedig minden működik. Csak így egyszerűen.

A hangteljesítménye fantasztikus, talán a legjobbnak nevezném azok közül, amik eddig a hallgató szobámban jártak. Bebizonyította, hogy helye van a dCS és D’Agostino készülékekből épített rendszeremben.

Tökéletes? Majdnem! Íme a kívánság listám: Adjanak hozzá még két HDMI bemenetet, mert néggyel ugyan elvagyok, de gondolnom kell a jövőre is. Az Audyssey szobakorrekció számomra nem igazán jelentett segítséget, igaz nem vagyok biztos abban, hogy a szobám sok korrekcióra adna okot.

Értékelés:

A McIntosh MX100 túlteljesítette az elvárásaimat. Ha jó AV processzorra van szüksége egy dedikált mozi szoba kialakításához, vagy ha HDMI forrást akar sztereó rendszeréhez illeszteni, ne keresgéljen tovább. Az MX100 az egyik legjobb választás. Én megvettem magamnak.

Utolsó jó tanácsom pedig az, hogy ne spóroljon a HDMI kábelekkel. Tapasztalatom szerint a Cinnamon 48 is jó volt, de a Dragon sokat javított a hangzáson.

Írta: Mohammed Samji

2022. Szeptember 30
Forrás és képek: Parttime Audiophile/Mohammed Samji

Forrás: Audiophile-Szalon.hu

A legújabb McIntosh C22 sztereó elektroncsöves előerősítő nem teljesen új. Korábban láthattuk C70 néven, amit 2019-ben a gyártó 70 éves fennállása alkalmából újra kiadtak. A most futó C22 az ötödik generáció, amelynek megjelenése hajaz a C70-re. Az előlap felén megtalálható a festett üveg front panel, alatta pedig a mechanikus kapcsolók igazi retro hatást kölcsönöznek neki.

Egy 12AT7, és öt darab 12AX7A elektroncső végzi az erősítést. A csövek a fedőlap üvege alatt láthatók. Ugyanezt az analóg felépítést lehet megtalálni a McIntosh C2700-ban is, de az tartalmaz egy 32 bites DAC egységet is.

A C22 viszont teljesen analóg konstrukció, amiben nagyon jó minőségű MM és MC lemezjátszó előerősítő van beépítve. A hátlap két XLR bemenetével együtt összesen hét analóg forrás csatlakoztatható hozzá.

A fejhallgató kimenete a Headphone Crossfeed Director (HXD) áramkörrel a hangfalhoz hasonló hangzás előállítására képes egyéni zenehallgatáskor.

Két pár XLR kimenethez csatlakoztathat végfokokat és/vagy aktív szubot. 3,5 mm-es kimenetein keresztül más McIntosh készülékek bekapcsolás vezérlését is el tudja végezni.

A lemezjátszó előerősítők:

Az előlap kezelő elemek áttekinthetők. A bemenet választó alatt mély és magas hangszín szabályzók vannak. A bemenetválasztó rövid megnyomásával csendesítést aktiválhat. A másik oldalon a hangerő gomb alatt a phono bemenetek beállítását módosíthatja. A hangerő gomb lenyomva tartása közben elforgatva balanszot szabályozhat.

Az MM és MC hangszedők bemenet lezárásai hét állású kapcsolóval választhatók ki. Az MM 50-350 ohm, az MC 25 ohm és 1 kiloohm között kapcsolható át. Kapacitás választásra, vagy erősítés fokozat átkapcsolásra nincs lehetőség. A bemeneti érzékenységek fix beállításban vannak MM 4,5 mV, és az MC 0,45 mV értékre van belőve.

Digitális forrás, vagy streaming funkciós eszköz csak külső DAC-on keresztül csatlakoztatható. A McIntosh MS500 például egy jó alternatíva a hálózati lejátszásra. Amennyiben több bemenetre, és/vagy beépített DAC funkcióra van igénye, a McIntosh C2700 a javasolt modell, ebben ráadásul a phono fokozat is magasabb kategória.

A hang:

Az előerősítőt a szintén Binghamtonból származó MC1502 csöves végfokomhoz csatlakoztattam. A páros az élő koncertekre emlékeztető hangzást nyújtott kiváló színpad ábrázolással. A C22 MKV ragyogást és melegséget kölcsönöz a zenének, és néhány sorral közelebb visz a színpadhoz, hogy semmiről ne maradjak le. A hang nem 100%-ig semleges, de 100%-ban magával ragadó. Ha analóg lemezjátszót csatlakoztatok a phono bemenetéhez, mélységet, szép tonalitást és dinamikát ad a vinyl hangnak. Olyan jól szól, mint a többnyire igen drága önálló lemezjátszó előerősítők.

Az analóg bemenetei ugyanolyan zajmentesek mint a phono. Nem probléma a feltekert hangerő két műsorszám között, mert nem hallatszik semmi.

Az bizonyos, hogy csöves végerősítővel kiválóan teljesít, de én személy szerint nem haboznék félvezetős végfokhoz használni. Ha úgy érzi, hogy kevés az erő a rendszerében, vagy több mélységre vágyik, félvezetős végfokkal párosítva kiváló megoldást jelenthet.

Következtetés:

A McIntosh C22 MKV nem azok számára épült, akik a hangot rack állványba kényelmesen akarják berendezni. Sokkal inkább azok számára készült, akik vonzódnak a retro formatervekhez, és hangzáshoz. Ha például bakelitről szeret zenét hallgatni, C22 kiváló rendszert alkothat egy szép lemezjátszóval. Úgy az elektroncsöves, mint a félvezetős végfokoknak is tökéletes partnere lehet.

Rövid értékelés az eredeti nyelven:

Írta: Lasse Svendsen

2022. 04. 10.
Forrás és képek: LBTechreviews

Forrás: Audiophile-szalon.hu

Általános bemutatás, és a hangzás értékelése:

A Dél-Korea bázisú Citech csoport jelentős házon belüli hardver és szoftver erőforrásokat vont össze a hálózati lejátszók kategóriájának megteremtésére. Íme, itt van a legkisebb kompakt all-in-one készülékük.

A hálózati lejátszók nagy előnye, hogy miután a vezérlő platformot kifejlesztették, azt többféle termékben is használni lehet. Az adott készülékre könnyű testre szabni, sőt később frissítésekkel fejleszteni is lehet azt. Több hasonló példát láttunk már erre az AVM, a Cambridge Audio, és a Naim márkanevektől, amelyekhez most a HiFi Rose is felzárkózott. High-End rendszerektől a kompakt készülékekig többfélét kínál ez a feltörekvő koreai gyártó.

A Rose RS201E kompakt, minden az egyben megoldást kínál az 1750 fontos árkategóriában. Korábban már volt dolgunk a zászlóshajó RS150B-vel, amely ugyanezt a vezérlő alkalmazást használta. Míg az RS150B a piac High-End végét célozza a 3900 fontos árával, a kompakt RS201E a streaming világával most ismerkedőknek van szánva. A beépített D-osztályú erősítőnek köszönhetően egy pár hangfal csatlakoztatásával komplett rendszer építhető vele, amely online forrásokról ugyanúgy, mint a helyi hálózathoz csatlakoztatott tárolókról képes fájl lejátszás mellett rengeteg más funkciót is ellátni.

Nehézsúlyú funkció kínálat:

A gyártó HiFi média lejátszónak nevezi az RS201E készülékét, de a képességei nem merülnek ki az audió streaming, hálózati lejátszás, DAC funkciókban, amelyek 384 kHz 32 bit, illetve DSD512 (11,2 MHz) formátumig kezelnek jeleket. Képes lejátszani videó anyagokat 4K felbontásig, amit bélyegképként a front panel kijelzősén, vagy tetszés szerinti méretben a HDMI kimenetéhez csatlakoztatott TV képernyőn lehet megjeleníteni. Mivel a videó funkciók véleményezése a Home Cinema Choice testvér oldalunk dolga, mi ezzel behatóan nem foglalkozunk.

A videó lejátszás általános vonzerejét leszámítva ez is egy olyan eszköz, amit a Rose operációs rendszerrel lehet vezérelni. A használat során viszont gyorsan kiderült, hogy ez az apróság legalább annyiféle funkcióra képes, mint a drágább testvérei. Mindezt egy olyan kényelmesen használható csomagba rendezve, ami jelentősen fokozza a márka vonzerejét. Nincs könnyű dolga, mert olyan elismert nevekkel kell harcolnia mint a Cambridge Audio EVO 75, vagy a nagyobb EVO 150, valamint a Naim Uniti szériája, de tudnia kell hogy komolyan fel van fegyverkezve a küzdelemre.

A külső tápegység egymástól független külön tápfeszültséget biztosít a CPU és GPU részegységeknek. Az ES9018K2M DAC és az ES9602 fejhallgató erősítő bal oldalon fent, míg a TI TPA3244 PurePath D-osztályú erősítők a hűtőborda alatt vannak.

Amellett, hogy a hálózatról való lejátszás Ethernet és WiFi kapcsolaton keresztül is lehetséges, az RS201E USB tárolóról, microSD kártyáról, Bluetooth-ról, AirPlay-ról, vagy USB-C OTG (on-the-go) Android forrásokról is tud zenélni. Van Line analóg, és optikai digitális bemenete, amihez TV vagy más külső forrás csatlakoztatható. Az alján lévő lecsavarozható fedél alá SSD tároló építhető be, ahonnan audio és videó fájlok játszhatók le. Ezeket a tartalmakat meg lehet osztani az otthoni hálózat más készülékeivel, így a Rose szerverként is funkcionálhat. Manapság 1 TB SSD kb. 80 fontért már kapható, ezért megfontolandó lehetőség a szerverré való bővítése.

Egyéb lehetőségek:

A fedélzeti tárhely beépítése mellett a Rose RS201E bővíthető CD meghajtóval is. A Rose RSA780 masszív felépítésű dedikált egység, amely USB kapcsolaton keresztül csatlakoztatható. Az USB izoláció eltávolítja a zavarokat, és lehetővé teszi a betöltött lemezek lejátszását, illetve rippelését FLAC vagy WAV formátumban. A kis egység mindegyik Rose streamerhez csatlakoztatható. Az, hogy mennyire jó vásár, attól függ, honnan nézzük. A számítógépes DVD meghajtók már 30 fontért beszerezhetők, ezekhez képest az RSA780 drágának minősül a maga 349 fontos árával, igaz azok nem illeszkednek ilyen jól megjelenésben a készülékhez.

A hangfal kimenetekről a PurePath beépített végerősítő modulok gondoskodnak. Ezen túl az RS201E képes előerősítőként is funkcionálni a Pre Amp kimeneteihez csatlakoztatott erősítő felé. A HiFi Rose 100 W teljesítményt mond a specifikációban, ami csak dinamikus terhelés esetén igaz. 8 ohmon a mért kimeneti teljesítménye sztereóban 33W, ami azért elég lehet, csak nem hangzik olyan jól.

Ha a beépített erősítőt nem akarja használni, egyszerűen bekapcsolja az előerősítő funkciót, és fix, vagy szabályzott jelet vehet ki az RCA kimenetein. Ez egyfajta későbbi továbbfejlesztésre ad lehetőséget. Aki viszont a lejátszó és előerősítő funkcióit kívánná használni, azok számára a Rose RS250 áll rendelkezése ugyanilyen kompakt méretben 1949 fontért.

A fent felsoroltakból látható, hogy milyen sok csoda dolog van beépítve ebbe az all-in-one egység igényes alumínium házába. Látszik rajta a gondos mérnöki munka, és az alapos tervezés. És akkor még nem beszéltünk a Bluetooth tartozék távvezérlőről, az érintő kijelzőről, valamint a kiváló Android és iOS vezérlő alkalmazásról.

Nagyon rugalmas, mert Qobuz, Tidal (MQA-val) és Spotify Connect klienseken kívül internet rádió és podcast elérést is biztosít. Roon Ready státuszt kapott, ami fokozza a felhasználási lehetőségeket. Minden elérhető a Rose App-on keresztül, ami kivételes áttekinthető módon fogja össze a rengeteg funkciót. Elsőként azt javasoljuk, hogy menjen végig a telepítési rutinon, hogy fogalmat alkothasson róla, belemerülni később is ráér. Zenélni ugyanis pillanatokon belül lehet vele.

Könnyű, mégis feszes:

Annak ellenére, hogy Paul a kimeneti teljesítményére vonatkozó figyelmeztetést tartott szükségesnek, a Rose RS201E elég erős, és igen szórakoztató a használata. Bowers 600 S2 Anniversary Edition hangfalakat csatlakoztattam hozzá, majd a sokkal drágább Neat Iota Xplorert. A zenehallgatás igen élvezetes vele, ha nem akarok túl sokat tőle.

Igen lehetne benne kicsit több erő, ha nagy hangerőn akarnék rockzenét hallgatni, vagy komolyabb léptékű nagyzenekari művet, de a saját komfort zónáján belül (nem vészesen szűk a határ) megmaradva kiváló hangzásra képes.

Sting The Bridge [A&M 3858707 48kHz/24-bit] meghazudtolja az album zárolt voltát, és a távoli felvételi eljárásokat, mert csodálatosan sima, és kidolgozott a produkció. Az RS201E megmutatja az énekes hangjának minden jellegzetességét, és még a felvétel pillanatában távol lévő zenészek játékából is a lehető legtöbbet hozza ki. Megfelelően buja, ugyanakkor fülbemászó hangzásban egyesíti a szereplőket. Igen, a basszus könnyű, de ugyanakkor feszes, nem próbál a mélységbe hatolni, de ez nem is elvárható ebben a kategóriában. Bőven elegendőt mutat belőle az élvezethez, míg a magas hangokat lágyan, hosszan hallgatható módon szólaltatja meg. Soha nem vált bántóvá, vagy túl lelkessé felső vég ábrázolás.

Carnegie Mellon Wind Ensemble, Richard Strauss The Happy Workshop [Reference Recordings FR-745] nemrég megjelent lemezén az RS201E meggyőző képet ad az összefonódó fúvós dallamokból. A bemutatója rendelkezik a megfelelő sebességgel, és határozottsággal ahhoz, hogy sokat hozhasson ki ebből a felvételből. Itt nincs szükség masszív basszus ábrázolásra, ehhez jól illik a megközelítés módja. Érzékelhető a felvételi helyszín, a tér, és a levegősség, anélkül, hogy túllihegné a dolgokat, és ezzel elvonná a figyelmet magáról az intim hangzásról.

A Peat & Diesel Uptown Fankkal [Wee Studio Records] már durvább kihívás. Hagyományos skót népi hangzás találkozik a lendületes ritmussal. Annak ellenére, hogy az RS201E kicsit zsúfoltan és vastagon szól, leleplezőbb, mint sok más kompakt rendszer. Zenei információban nincs hiány, akár üt-ver a trió, akár lágyan ringat a Stornoway közben a gitár, a basszusgitár és a dob dübörgése előtt ottmarad a harsány énekhang.

Brahms First [Budapest Festival Orchestra/Fischer, Channel Classics CCS SA 28309; DSD64] felvételén, ha az erősítője kicsit tovább tudna elmenni, jobban érzékelhető lenne a tekintély, a térérzet, és az energia. Itt is sok a részlet, a zenei szálak könnyen követhetők és gördülékenyen adja át őket, de kicsit csökken az erő áradása.

Ha nem megy tovább, mint a Fourplay [Warner Bros 7599-26656-2] 30 éves jubileumra kiadott lemeze, a rendszer csodálatosan részlet gazdag, és korlátok nélküli érzetet nyújt. A nyitó Bali Run túlélt már rettenetesen sok Hi-Fi bemutatót. Nathan East feszes basszusa és Harvey Mason ütős dobja mellett Bob James billentyűs és Lee Ritenour gitárja játszik. Maga a muzsika kicsit buja, az audiofil jazz határait feszegeti, de a Rose RS201E apró dobozából is kifinomultan élvezetes.

Hi-Fi News ítélet:

Igen, az RS201E-nek megvannak a korlátai, amibe bele lehet ütközni, ha túlságosan megtolja a hangerőt, de amíg a komfort zónán belül tartva használja, (ahogy azt a legtöbb felhasználó teszi) finom hangzású, és meg fogja találni benne a számítását. Rugalmas és élvezetes a használata. Az árkategóriájában koránt sincs versenytárs nélkül, de ezek közül egyik sem rendelkezik a videó streaming és lejátszás funkciók csábításával, nincs ehhez hasonló.

Érintő kijelző és a mérési eredmények:

A 8,8 inches magas minőségű érintő kijelző uralja a Rose RS201E front panelt. Ez nem stilisztikai trükk, ugyanúgy a rendszer központi vezérlő eleme, mint a Rose OS, vagy a dedikált Rose App alkalmazás. Nagy, áttekinthető, és informatív. Egyszerűvé teszi a rendszer és grafikai beállítások elvégzését. Számos opcióval teljes körűen tájékoztatja a felhasználót a keresés és lejátszás adatokról is.

A kiterjedt menürendszerben részletes beállításokat végezhet a 4K lejátszásra vonatkozóan, sőt képes azokat megjeleníteni is. Véleményem szerint ezt csak nagyon közelről lehet jól látni, ezért valószínű, hogy arra találta ki a gyártó, hogy a szórakoztatás élményt fenntartsa, élvezni azt inkább a csatlakoztatott TV képernyőn érdemes.

Ha szétnéz a menüben, analóg kijelzés módot is talál a retro stílus, és lapozós mellett. Ez hasonlít az 1960-as években divatos órás rádiók kijelzés módjára, sőt ahhoz hasonlóan még ébresztés hangjelzést is választhat.

Mérési eredmények:

Annak ellenére, hogy a Rose az ambiciózus 100W csatornánkénti kimeneti teljesítményt adja meg a specifikációban, a Texas Instruments TPA3244 PurePath D-osztályú erősítő modul a gyártója szerint 50 W 8 ohmra képes hídban. Az RS201E valós mért kimeneti teljesítménye 2x33W 8 ohm, illetve 2x60W 4 ohm terhelésen. Dinamikus terhelés esetén 105W 2 ohmon, illetve 100W 1 ohmon. A torzítás mindkét esetben 1% alatt marad.

A fenti ábrán a fekete a 8 ohm, a piros a 4 ohm, a kék a 2 ohm, a zöld pedig az 1 ohm. A maximális kimeneti áram 10 A.

A gain +28,6 dB, és az A-súlyozott jel/zaj viszony a technológiának köszönhetően kiváló 87,2 dB. A torzítás 0,001% a középtartományon 1W 8 ohm terhelésen, amely 0,016-ra emelkedik 10 W-on. 10 kHz-től 0,06-0,3%, 20 kHz-ig 1-10 W között. A kimeneti szűrésnek betudható módon a 0,08 ohm kimeneti impedancia 2 ohmra emelkedik 20 kHz-en. Az átvitel eléggé terheléstől függő, +1,1 dB 8 ohm 20 kHz, -0,4 dB 4 ohm és -3,5 dB 2 ohm, ami azt jelenti, hogy kicsit hajlamos a fényes hangra.

A Rose RS201E ES9018K2M bázisú DAC és előerősítő fokozata nagyon tiszta, és egészen zajmentes. 111 dB A-súlyozott jel/zaj viszonyra képes maximális 3,15 V kimeneti jelszinten, 165 ohm kimeneti impedancia mellett (ez 345 ohmra emelkedik 20 kHz-en)

Van ugyan némi fázis zaj a jitter mellett, de a kollerált oldalsávokon nagyon alacsonyak, mindössze 15 psec minden mintavételezés rátán. A felbontás jó, 0,2 dB ingadozás alatt marad a teljes 100 dB dinamika tartományon. A szélessávú torzítása 0,0003%. A gyári beállítás szerinti standard lineáris szűrő 115 dB elnyomást ad 48 kHz-192 kHz mintavételezés frekvencián.

A fenti ábrán a torzítás és a 24 bites digitális 120 dB feletti kimeneti jelszint figyelhető meg. 1 kHz fekete, 20 kHz kék.

Egyéb mérési eredmények:

Folyamatos kimeneti teljesítmény THD 1% alatt, 8/4 ohm: 33 W/60 W

Dinamikus teljesítmény THD 1% alatt, 8/4/2/1 ohm: 33/60/105/100 W

Kimeneti impedancia pre/végfok: 165-345 ohm/0,079-1,93 ohm 20 Hz – 20 kHz

Frekvencia átvitel 20 Hz-20 kHz/100 kHz: -0,0 – +1,1 dB/-0,1 dB

Jitter SPDIF/USB: 20 psec alatt/10 psec alatt

A-súlyozott jel/zaj viszony DAC/végfok: 111,2 dB/87,3 dB

Torzítás DAC 0 dBf/végfok 10 W: 0,0016-0,01% / 0,0012-0,25%

Teljesítmény felvétel Idle/névleges/készenlét: 14 W / 90 W / 1 W

Írta: Andrew Everard

Mérés: Paul Miller

2022. április 25
Forrás/képek: hi-finews.com

Forrás: Audiophile-szalon.hu