A Cambridge Audio EVO 150 David Price szerint is jelenleg az egyik legjobb egydobozos kompakt rendszer.

A leg szemléletesebben valahogy úgy fogalmazhatnám meg, hogy napjainkban a prémium streamerek korát éljük. Miért is ne? Figyelembe véve azt, hogy a technológia milyen hatalmasat fejlődött, a kompakt zenegépek napjainkban sokkal hatékonyabbak és praktikusabbak, mint tíz évvel ezelőtt. Akkoriban merevlemez alapú jukebox vagy optikai CD-ROM meghajtókról játszottunk le MP3 fájlokat, ma pedig az EVO150-hez hasonló lehetőségek állnak rendelkezésünkre. Elég néhány percig használni az EVO 150-et hogy a múlt nevetségessé váljon.

Több szempontból is rendkívül érdekes ez a készülék. Először is azért, mert olyan piaci szegmensbe próbál betörni, amit a Naim Uniti Atom ural. Nincs könnyű dolga, leginkább azért, mert a piac manapság a belépő kategóriás audiofil hangzásvilággal párosította a Cambridge Audio márkanevet. Ám, ha elég messzire nyúlunk vissza a történelembe, tudnia kell, hogy a Cambridge Audio régen igen ezoterikus márkanévnek számított. A CD1 készülékük például a nyolcvanas évek (és talán még mindig) a világ egyik legjobb CD lejátszója volt. A gyártó utána a költségvetés szegmensre helyezte át a hangsúlyt, és kikerült a drága készülékek bűvköréből. Az elmúlt két évtizedben aztán újra építettek néhány magas kategóriás berendezést a költségvetési zóna mellett, és ismét letették a névjegyüket a top szektorban.

Az EVO esetében úgy vélem, hogy a Cambridge Audio finoman feljebb lépett. Még mindig elfogadható az ár, de a formaterv tekintetében akkora figyelmet fordítottak az apró részletek kidolgozására, mint a hetvenes évek design virágkorában tette ezt a Bang & Olufsen-nél Jacob Jensen. Az EVO 150 elegáns letisztult, és ergonomikus esztétika, amiben semmi kivetni valót nem tudok találni. Szó nincs belépő kategóriás hangzásról. Számomra ez a második érdekesség vele kapcsolatban. Miután hosszasan beszélgettem Charlie Hendersonnal, a cég marketing igazgatójával, kijelenthető, hogy ez lesz a jövőbeli trend.

Végül, de nem utolsó sorban nem vagyok biztos abban, hogy egy EVO 150 szintű készüléket egy évtizeddel ezelőtt meg lehetett volna tervezni. Ne feledje, hogy akkor a zenei streaming még gyerekcipőben járt, és a Hi-Fi világ legnagyobb részt a CD médiát használta forrásként. Ha tehát akkor építették volna, nagy valószínűséggel egy CD transport, vagy egy CD-ROM lett volna benne, egy elfogadható minőségű, de semmiképpen nem kiemelkedő minőségű DAC mellett. Az új Cambridge Audio EVO 150 pedig az elismert, legmodernebb ESS Sabre ES9018K2M-et tartalmazza, és mellette egy 8 ohmon 150 W-ra képes digitális erősítőt. Szóval a tíz évvel ezelőtti tervezés egy kis méretű női táskának bizonyult volna, és nem egy utazó bőröndnek. Természetesen régen is léteztek D-osztályú erősítők, de valljuk be, azok nem szóltak jól. Ezzel szemben a legújabb Hypex NCore véleményem szerint a jelenleg elérhető legjobb hangzást biztosítja ebben a kategóriában.

Nézzük meg közelebbről:

Amellett, hogy famintás oldal panelt is kap hozzá, a fekete hullámos minta is nagyon jól néz ki rajta. Szépen egészítik ki a letisztult előlapot. A hátsó részen sokkal több a látványosság.

A mindössze 317x89x352 mm-es, 5,3 kilós apró zenegép minden igényt kielégítő csatlakozó palettát kínál. Nem tudom elképzelni, hogy ennél többet el lehetne helyezni esztétikusan rajta. A digitális és analóg kínálata két optikai Toslink, egy koaxiális SPDIF, egy USB-B, és egy HDMI ARC TV mellett analóg XLR, MM RCA lemezjátszó, és AUX RCA. Van egy antennája az aptX HD Bluetooth funkcióhoz, ami jól használható be és kimenet.

A digitális bemenetek 16-24bit PCM 96 kHz az optikai bemeneten, az USB Class 1 módban 24/192, illetve Class 2 módban 24/384 és DSD256 támogatással rendelkeznek. Képes lejátszani USB médiáról, Airplay 2, internet radio, Spotify Connect, TIDAL, MQA, Qobuz, Chromecast built-in, és Roon Ready tartalmakat is. Két hangfal kimenet készlete átkapcsolható, van 3,5 mm-es fejhallgató kimenete, előerősítő, és aktív szub kimenete is. Azt hiszem, ez mindent elsöprő kínálat egy ilyen kis méretű berendezéstől. Nincs más dolga, csak hangfalakat csatlakoztatni hozzá.

A Cambridge Audio EVO 150 setup rendkívül egyszerű. Miután csatlakoztattam a hangfalakat, és a hálózati kábelt, elindítottam a StreamMagic alkalmazást, és öt perc alatt végeztem mindennel a szoftver frissítéssel együtt. Megadtam neki a Wi-Fi aonosítókat, majd csatlakoztam a Qobuz szerverhez, és indítottam a lejátszást. Az alkalmazással mindent be lehet állítani, nem volt szükségem a tartozék távvezérlőre.

A meghallgatás:

Néhány perc kell az ergonómia megtapasztalásához, de egy perc sem kell ahhoz, hogy meghallja, milyen jól szól. Pillanatokon belül elindítható a kedvenc zene, és azonnal hallható, hogy ez egy magasabb osztályú bemutató. Természetesen azt el kell ismerni, hogy az áráért jobb hangú különálló egységekből álló rendszert lehet összeállítani, de ez a készülék a kompakt méretről, és a rengeteg lehetőségről szól, a lehető legkisebb helyigénnyel. Meggyőző sima a hang, meglepőn zenei a bemutató, erőben pedig nincs hiány. Egyáltalán nem érezteti a kis méretét, meghökkentő dolgokra képes.

Rush Subdivisions első számát játszottam le elsőként. Klasszikus, negyven éves rock album, amit a Qobuz szerverről hallgattam. Nagyon jól szólt, különösen azt figyelembe véve, hogy ez nem egy korlátlan lehetőségeket nyújtó szuper rendszer. A basszus kellően erőteljes, és kontollált, a közép tartomány sík és jól integrált megfelelő mennyiségű részlettel, a magas pedig meglepően selymes. Végeredményben ez egy kifinomult hangzás, amely hosszan hallgatható. Nem volt az az érzésem, hogy próbál ártatlan, vagy nyájas lenni. Igazi zenei bemutatás módot kaptam, azonnal a kegyeimbe próbált férkőzni, ami tapasztalatom szerint igen ritka ebben az árkategóriában.

Steenly Dan Aja című szerzeménye jól demonstrálja a Cambridge Audio EVO 150 színpad ábrázolás módját. Nem ez a legszélesebb sztereó kép amit valaha hallottam, de ha figyelembe veszem az árát, ennél sokkal szűkebbre számítottam. A kis kompakt készülék bizony nagy színpadot tud rajzolni, és szépen leválasztja a hangot a hangfalakról. Persze a tér információkból hiányzik a top kategória tűpontos ábrázolás fókusza, de ezzel együtt minden a helyén volt. Hatalmas teret rajzolt, messze a hangfalakon túl, és ez olyan dolog, ami egy „lifestyle” készüléktől szokatlan.

Ha már a hangfalaknál tartunk, több típussal is kipróbáltam. Yamaha NS-1000M és a Cambridge Audio Aero 6 is rá lett kötve. Az EVO 150 mindegyikkel kellemesen muzsikált. Csak ismételni tudom magamat, a kompakt méret nem volt érzékelhető a bemutatóban. Van egy öreg nyolcvanas évek közepéről származó Mission Cyrus One erősítőm, ami szintén kis méretű, de a rock zenén nem boldogul jól a Yamahával, mivel csak 25 W a kimeneti teljesítménye. A Cambridge ilyen gondokkal nem küzd, mivel sokkal nagyobb tartalékokkal rendelkezik. A vártnál jobban képes követni a dinamikában a crescendo–kat. Például a Kraftwerk Metropolis földrengető basszusa a szerzemény végén sem tudta megrendíteni. Természetesen nem képes versenyre kelni egy komponens rendszer elő és végerősítő kombinációjával, de ezt nem is logikus dolog elvárni tőle.

Mindent figyelembe véve az átvitel alsó része lágyabb. A 4hero Spirits in Transit számában a basszus nem sziklaszilárd, kicsit csapongó. Ennek ellenére nem túl feltűnő, ha külön nem figyelek rá oda. A középtartomány áttekinthetősége nem tökéletes, enyhén szépia árnyalatú, de még elfogadható. A streaming Qobuz anyagok bemutatás módját a Bluray Audio lemezeimmel összevetve, egyértelműen az ezüst korong a győztes, de ez eddig minden általam vizsgált hálózati lejátszó esetén így történt. Szóval annak ellenére, hogy hibátlannak nem nevezhető, az árához képest remek hangja van.

Ítélet:

Könnyű megszeretni, és nehéz bármiért is hibáztatni, így jellemezném ezt a trükkös kis egységet. Az általa nyújtott teljesítmény magasan meghaladja az árát, és a megjelenésére sem lehet panasz. A Cambridge Audio EVO 150 komoly szándéknyilatkozat a gyártó részéről a jövő útjának kijelölésére. Ha tehát kis méretű mindent tudó készüléket keres, mindenképpen hallgassa meg.

Írta: David Price

2022 Október 11

Forrás/képek: Stereonet.com/Cambridge Audio

Forrás: Audiophile-szalon.hu

Nemrég volt alkalmam meghallgatni a Sonus faber Olympica Nova V hangfalat, amelyről egy Brian Hunters podcastban számoltam be, és Marc Phillips kollégámnál pedig a Lumina modellekhez volt szerencsém. Sőt, be kell valljam, korábban mikor saját részre kerestem hangfalat, komolyan szemeztem a Venere S korábbi modellel. Ám a Venere szépsége nem a tipikus Sonus faber hangzást rejtette, ezért végül is nem húztam meg a ravaszt, és más gyártó hangfalát választottam.

Véleményem szerint a Sonus faber hangzás világa olyan, mint egy aláírás. Meleg, és a zeneiségre koncentrál, de megtartja a színeket, a természetességet, és a linearitást. Szerintem a gyártó az utóbbi években sokat fejlődött, és kialakította a csak rá jellemző hangot. Mikor felajánlották, hogy saját rendszeremben meghallgatva írhatok bemutatót az Olympica Nova II-ről, lelkesen beleegyeztem.

Nézzük meg közelebbről:

Amikor megérkeztek a Nova II hangfalak, kicsomagolásuk közben eszembe jutott a Focal Kanta No2-vel kapcsolatos hasonló élményem. Mindkét hangfal ugyanolyan szerényen van csomagolva, ám miután kikerülnek a dobozból rendkívül különlegesek. A kivitel kifogástalan, igazi olasz kifinomultság jellemezte a Nova II-t, míg a Focal esetében sikkes új francia vonalak tárultak elém. Mindkettő igen magas színvonalat képvisel teljesen eltérő stílusban.

Az Olympica Nova II felülete gyönyörű, enyhén textúrált valódi fa erezettel, amelyben egyetlen csavar, vagy rögzítő elem sem látszik. Vizuálison olyan, mintha lebegne, ám ezt csodálatra méltó olasz stílusban teszi. Abszolút modern Sonus fabert látok, aminek megjelenésébe képtelen vagyok belekötni. Olyan vonzó és klasszikus, amire nagyon kevés hangfal képes. Arcugnano-ban nagyon tudják, hogy kell ezt jól csinálni.

Akik ismerik a Sonus faber jellegzetességeket, itt mindent megtalálnak. Hátul keskeny idomba integrált kicsatoló rendszer, amely para-aperiodikus szellőztetés mód, és ők Stealth Ultraflex-nek nevezik. Ívelt kabinet forma, és a látványos húrozás az előlapon. Az új modellek több dicséretet kaptak a szakma részéről, mint korábban bármelyik. Nálunk is megkérdezték a kollégák, hogy megtarthatjuk-e őket?

Az Olympica Nova II hangja:

Ismét párhuzamot vonok a Focal Kanta és a Nova II között, mert hasonlók, de mégis mások. A Kanta modern, letisztult, összességében előre mutató, talán kicsit agresszív hajlamú, és tökéletesen hangolták rá az új formátumok magas tartományának és átütő basszusainak bemutatás módjára. Enyhe V-forma tuning érzékelhető a hangjában, de igen ízlésesen kivitelezve. A Sonus faber Olympica Nova II szintén modern, de más stílusú. A frekvencia menet enyhén lefelé ível, az ultra mély tartomány pedig csekély mértékben emelt. A jól kidolgozott közepekkel kombinálva ez nagyon kellemes hallgatási élményt ad.

A Nova II nem csak a mélyekben, de a sztereó képalkotásban és a felső közép tartomány tisztaságában is jeleskedik. A hangfal képes a felvételek harmonikus szerkezetének bemutatására, olyan mélyre ásva a tonalitásban, amit ritkán hallok más hangfalaktól.

Míg a Kanta a dinamikára, a mély és magas hangokra helyezte a hangsúlyt, a Sonus faber a csodálatos középtartományról szól. Ebben az árkategóriában ez lenyűgöző teljesítmény, ami minden zenei stílusra alkalmazhatóvá teszi. Próbáltam csöves, félvezetős, és hibrid erősítőkkel is, a közép tartománya mindegyikkel magával ragadó, tiszta és csábító volt.

A Nova II enyhén emelt basszus tartománya jó alapokat teremt a bemutatónak. A magas hangok annak ellenére, hogy enyhén lefelé ívelő az átvitel, rendkívül artikulált, tiszta, és felesleges csillogástól mentes. A hang információk tálalás módja sokkal inkább zenei, mint erősítő orientált hallgatási módot tesz lehetővé. A basszus organikus, nem túl feszes, vagy ütős, de lazának sem nevezhető. Úgy fogalmazhatom meg a dolgot, hogy valahol 30-50 Hz környékén támogatja meg a muzsikát, hogy nagyobb figyelmet fordíthasson a többi hangtartományra.

A meghallgatás:

Az összhatás mindig artikulált, soha nem durva, és mindig hihetetlenül tiszta, ami intimitás érzést ad az akusztikus anyagokon. A Punch Brothers, vagy a The Goat Rodeo Sessions lélegzet elállító színorgiával szólal meg, a klasszikus felvételek pedig egyszerűen fenségesek.

Ez a hangolás mód a modern felvételeket jól szolgálja. Napjaink limitált anyagainak durva éleit kissé ellágyítja, így a fényes felvételek is kellemesen hallgathatóvá válnak. A hangolás mód nem erőlteti rá magát a muzsikára, széles zenei skálán jól működik. Inkább a felvétel mélységeibe való betekintéséről szól, amit igen kifinomult módon tár fel.

Aki az utolsó rezdülésre is kíváncsi egy feltáró vagy borotva éles tisztaságú bemutatóban, annak nem javaslom. Akik viszont a felszerelésük helyett a zenét szeretik hallgatni, azok számára áldás. A Sonus faber Olympica Nova II mindent szépen szólaltat meg, de nem úgy, hogy eláztatja mézzel, hanem gondosan kifinomult módon simítja el a durva éleket, hogy többet mutathasson be a zene mondanivalójából és az érzelmekből különösen a közép tartományban, ahol mindez lakozik.

Az erősítő párosítás módokkal kapcsolatban a következő tapasztalataim voltak. Az általam nagyon kedvelt triódás erősítővel is meghajtható. De meg ám! Ebben az erősítés módban a kevesebb watt több tisztaságot és gazdagabb hangzást adott számomra. A hangzás a melegebb oldal felé mozdult el, de az előadás soha nem volt unalmas, vagy túl vékony. A basszus a csöves és a félvezetős erősítőkkel is lendületes maradt, lépést tartott a zene ritmusával, és a dallammal. A félvezetős erősítés sem csökkentette a felső közép és magas hangok varázsát, bár nem ajánlom, hogy kifejezetten csilingelő hangú, vagy magasba húzó erősítőt kössön rá, hacsak nem a fényes hangzás a kifejezett vágya. Egyébként az a tulajdonság, hogy a hangfal erősítőtől függően képes csillogni, számomra kaméleon jellegűvé teszi a szó jó értelmében, mert ezt nem gondoltam volna korábban egy Sonus faberről.

Ítélet:

A Sonus faber az Olympica Nova II-vel bizonyította, hogy a korábbi hangzás stílusát olyanná alakította, ami ügyesen közelebb hozza egymáshoz a hagyományos zenerajongókat és az audiofil hallgatóságot. Nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy mennyire kifinomult a hangja, és milyen lenyűgöző tisztaságú a közép tartománya ahhoz képest, hogy a 10.000 dolláros árkategóriáról beszélünk.

Ha Ön is azt vallja, hogy a zene a középtartományban él, a mélytartalom támogatja, és a magas hangok pedig izgalmassá teszik a hallgatási élményt, akkor ez egy olyan hangfal, amit mindenképpen meg kell hallgatnia.

Írta Grover Neville

2021 december 10.

Forrás és képek: Parttimeaudiophile/Grover Neville

Forrás: Audiophile-szalon.hu

Az olasz mesterek megfizethető, gyönyörű munkája.

A Sonus faber Lumina II több figyelemre méltó tulajdonsággal rendelkezik. Fényűző bőr borítás, többrétegű fa előlap és a gyártóra jellemző luxus érzés annak ellenére, hogy ez az állványos egyike a legolcsóbb belépési pontoknak a rájuk jellemző különleges világba. Ám a leginkább figyelemre méltó tulajdonsága szinte alig látható a hátlapon. Egy apró felirat a bemenet csatlakozások felett: Made in Italy.

Fontos dolog, hogy nem Olaszországban tervezett, és Kínában gyártott, mint nagyon sok európai gyártó belépő kategóriás hangfala. A Luminák ott épülnek a legnagyobb modellek mellett Vicenza városában, ahol a Sonus faber központja található.

Nemrég megvásárolták a De Santi fafeldolgozó üzemet amely San Martino di Lupari Padua városában található, és idestova 25 éve működött együtt a Sonus-sal. Most ők végzik nekik a famunkákat. Új CNC gépet vásároltak, és festő részleget alakítottak ki, hogy növelhessék a gyártási kapacitást, és csökkenthessék a várakozási időtartamot. Nagy valószínűséggel ez az oka annak, hogy a Sonus faber versenyképes áron tud olaszországi gyártással hangfalakat előállítani.

A megjelenés:

A Sonus faber Lumina II első látásra beletartozik a Feleség Elfogadás Faktor magasabb osztályába, mert nem csak szép, de kompakt méretű. Bőr bevonat az MDF kabinet felső és oldalsó részén, enyhén szögletes sarkok, és fa előlap hangsúlyozza a minőségi természetes anyagok felhasználását. A sarkos kialakítás építése természetesen olcsóbb, és ügyesen használták a bőrt az enyhe ívek kialakításához. A front panel rétegelt lemez dió, és wenge borításban pompáznak, amit vízszintes juhar csíkozás hangsúlyoz, a hangsugárzók körül vékony ezüst színű csík rajzolja meg a formát. A Lumina II rendelhető fekete előlappal is, ha sötétített mozi teremben akarja például háttér sugárzónak használni.

Akik normál nappaliban állítják fel őket, érdemes figyelembe venni a gyártó ajánlását, hogy napfénytől és hőforrásoktól távol helyezzék el. Első pillantásra zárt doboznak tűnik, de nem az, csak ügyesen van rejtve a kicsatoló nyílás a front panelen. Ez könnyebbé teszi az elhelyezést és a pozícionálást. A gyártó ajánlása szerint nem csak gyönyörűek, de bárhol elhelyezhetők, és kiváló teljesítményre képesek.

Szóval a kicsatoló nyílás az alsó műanyag bázisba van beépítve, és tényleg alig lehet őket észre venni. A hangszóró készlete a Sonus faber saját fejlesztésű DAD (Damped Apex Dome) magas sugárzót – amit a magasabb Sonetto szériában is használnak – tartalmazza. A Kurtmueller kézzel készült 29 mm-es selyem dóm membránja viszko-elasztikus terelő lemezzel van körbevéve. A mélyközép 150 mm-es cellulózpép membránja természetes szálakkal van megerősítve. A kosár design a Sonus faber „Ultra-Free Compression Basket” amely az ígéretek szerint ultra dinamikus előadás módra képes széles linearitás mellett.

A hang:

A Lumina II bekötése és beállítása semmi gondot nem okozhat. Két kiváló minőségű csatlakozást talál a hátlapon, amelyhez kettős kábelezés, vagy akár kettős erősítés is csatlakoztatható.

A mellékelt idegen nyelvű kézikönyv egy pillanatra megzavarhatja a kezdőket, mivel a tartalomjegyzékben szerepel a tripla kábelezés, és hármas erősítés mód is, mint fejezetcím. Szerencsére nem találtunk erre vonatkozó ábrákat a leírásban, de nincs kizárva, hogy későbbi modellekben lehetőség lesz rá. Maradjunk tehát annyiban, hogy a Lumina II a „tri” módokat nem támogatja.

A Lumina szériából akár multi csatornás rendszert is építhet, a palettán talál álló és center sugárzót is, amit a gyártó Gravis aktív mélysugárzóival egészíthet ki. A Lumina II állványost úgy tervezték, hogy akár sztereó hangrendszerben is megállja a helyét, és mi ilyen beállításban hallgattuk meg.

Szóló hárfa muzsikával kezdtük, mert éppen egy magas minőségű SACD lejátszó volt bekötve a rendszerünkbe, és így végre használhattuk az SACD gyűjteményünket. Anne-Sophie Bertrand kiváló felvétele a Katzenberger Music gondozásában jelent meg. Hallgatásához olyan rendszerre van szükség, ami a gyors tranziensek megjelenítésére képes, különben elvész a varázs. Kis hangerőn kezdtük az Albéniz hallgatását, de úgy nem volt az igazi. Aztán növeltük a hangerőt, és Fauré Impromptu pour la Harpe című szerzeményén a Lumina II megnyílt. Csodálatosan közvetítette a húrok pendülését, és Bertrand technikáját. Szóval kimondható, hogy a kanadai Classé erősítővel hajtva nagyobb hangerőn szintet ugrik a bemutató.

Mike Garson jazz felvétele (Reference Recordings 1990) jól demonstrálja a Lumina II erősségeit. Nagyon élveztük Bill Mintz pergő dobjainak és cintányérjainak megszólaltatás módját a Without Self című számban. Részlet gazdag, és jól követte a dob ütések dinamikájának változását. Garson zongora játéka megmutatta a korlátokat. A mély tónus, a vastag húrokon gyorsan – talán túlságosan gyorsan – cseng le kisebb hangerőn. Hangosabban hallgatva a lecsengés javul, extrém hangerősségen pedig megtapasztalható a valós korlátja.

Miközben a magas tartománya általában folyékony és édes egy Sonus faber hangfalnak, ez nem teljesen igaz a Lumina II-re. Ennek erőssége inkább a magas és közép tartomány kiváló integrálásában rejlik, ami még éppen eleget ad ebből a zenei élvezethez.

A Duran Duran Falling című új kiadásában is Mike Garson zongorajátéka hallható. Itt kevésbé frenetikus, és nem hajlik jazz-be, inkább balladát mesél, ahogy Le Bon-t kíséri. Az énekhang krémes, és élénk, a basszus belépő határozott, annak ellenére, hogy az alsóbb regisztereken csökkent a hangerősség.

A Sonus faber Lumina II basszus átvitele lassan csökken, így a mélytartomány akár 30 Hz-ig hallható marad, de csak 110 Hz körül éri el a teljes erejét. Ez azt jelenti a gyakorlatban, hogy aki a rock zene alatti szilárd basszusra vágyik, azok számára nem a legjobb választás.

Eric Clapton 2007-es San Diego-ban adott koncert felvétele a gitár minden apró rezdülését és a nyújtások hangját is megadták, de Willie Weeks munkája kissé háttérbe szorult. Ugyanúgy Placebo Surround By Spies számában az elektromos basszusgitár alsó G és Eb húrja csak nagyobb méretű hangfalon hallgatva jelennek meg megfelelő hangerővel.

Természetesen van arra módja, hogy a Lumina II hangját mélysugárzóval támogatással hallgassa, de ebben az esetben igen pontosan kell a vágási frekvenciát beállítani. Hogy elég gyorsan tudja követni ezt a fürge hangot.

Értékelés:

Egy blog hozzászólás szerint a Sonus faber már túlzásba viszi a névadás magyarázatát. A Lumina latinul fényt jelent, ugyanakkor élet és energia forrást is. A gyártó viszont három szótagra bontja, amelyben a LU a luxust, a MI a minimalista formatervezést, a NA pedig a természetes hangzást jelenti. A természetesség egyébként jól jellemzi a Lumina II nyílt részlet gazdag hangzás világát, amelyen keresztül a Sonus faber széles közönséghez szeretne eljutni. Végül is ez a hangfal sikeres és megfizethető módja annak, hogy egy Sonus faber-rel kösse össze az életét. Téved akkor, ha azt hiszi, hogy sok kompromisszumot kell kötnie az alacsony költségvetés miatt. A híres olasz cég stílusából és a minőségéből is eleget csepegtetett le a magasabb osztályból ahhoz, hogy a Sonus faber Lumina II jó választás legyen. Az pedig lenyűgöző teljesítmény, hogy mindezt olaszországi gyártással érték el.

Rövid értékelés az eredeti nyelven:

Írta: Jez Ford

2022.Január 28.
Forrás és képek: What Hi-Fi/Sonus faber

Forrás: Audiophile-szalon.hu

A HiFi Rose egy olyan koreai gyártó, amely valódi hatást gyakorolt a világ HiFi piacára az általa épített hálózati lejátszó és DAC készülékeivel. Véleményem szerint a Rose RS150B úttörő, eredeti termék, amely azonnal kitűnik a tömegből, és nem csak a hatalmas front kijelzője miatt. Ez az első alkalom, hogy bemutatkozik a jövő egyik Hi-Fi eszköze (a future-fi John Darko elnevezése volt a készülékkel kapcsolatosan – Terry Ellis megjegyzése).

Az érintő kijelző különleges design elem. Azzal együtt állítom, hogy a hallgatási tesztek több mint kilencven százalékában kikapcsoltam. Jó betekintést ad arra, hogy mennyire innovatív a berendezés. Rendkívül figyelemre méltó, de ezt nem egyetlen tulajdonságára, hanem az általa biztosított általános lehetőségek miatt gondolom így. Valóban sokféle feleslegesnek tűnő funkció van benne, de bármelyiknek lehet értelme a mindennapi használat során. Tíz okot sorolok fel, ami indokolttá teheti a megvásárlását, ezért ez egy kicsit más lesz, mint a többi általam írt értékelés.

Gyors pontosítással kell kezdenem. Nekem az RS150B modellem van. Ez a jelölés egy újabb változatot jelent, amelyben ESS Sabre 9038PRO DAC chipet használtak a korábbi AKM modell helyett. A frissítés a szilícium chip hiánynak köszönhető, amely számos más iparágat is sújtott. Azt mondták, hogy mindkét verziónak ugyanúgy kell szólnia, az egyetlen különbség a kimeneti jelszintben van. Ezt sem cáfolni, sem megerősíteni nem tudom, kérem, vegye figyelembe a cikkem olvasása során.

Hangminőség

Természetes, hogy ennek kell az első értékelési szempontnak lennie, mivel az RS150B 3988 fontos árkategóriájában hatalmas verseny folyik. Néhány hete foglalkoztam az Auralic Altair G1 riválissal. A Rose ennél többet kínál, ez azonnal hallható. Az általa produkált bemutató tele van energiával, a hang nagyobb, és van benne egyfajta közvetlenség, amitől úgy éreztem, hogy közelebb kerültem a zenéhez. Az időzítés kiváló, sok mikro részlet jelenik meg a kiegyensúlyozott hangzásban. Ugyan nem vagyok az ESS Sabre chipek legnagyobb rajongója, mert érzésem szerint technikailag precízen, és túlhangsúlyosan tudnak időnként megszólalni az egyes tartományokon. Van ebből egy csipetnyi a Rose hangjában is, de mértéke nem veszi el a zene kerekségét, és a muzikalitást. Úgy jellemezném, hogy a Rose RS150 fiatalos hangzású, élénk, energikus.

Többféle DAC szűrés mód közül választhat. Az én rendszeremben majdnem mindegyik jól szólt, kivétel a Minimum Phase Fast Roll-Off. Ez számomra túl energikus és élénk volt, úgy fogalmaznám meg, hogy túl sok volt a jóból. A többi beállításon élveztem a tisztaságát, a színpad ábrázolást, a tonalitást, a tömör basszust, és a zeneiséget. Vastag X-szel jelöltem be a hangminőség négyzetet a jegyzetemben.

Könnyű használat

A nagy, 14,1 inches érintő kijelzőnek köszönhetően a Qobuz előfizetésembe való belépés, és a zene lejátszás elindítása egy percbe tellett a bekapcsolás után. Kifejezetten szerettem az IN OUT SETTINGS alpontot. Egyszerű volt a be és kimenetek beállítása, és a grafikus megjelenítés testre szabása. Nem nagy dolog, de mégis tetszett, hogy egyáltalán van rá mód. Létrehoztam a saját HIFI ROSE accountomat – ez ingyenes, és ilyen módon több funkció elérése egyszerűbbé vált. A beállításokat nem csak az érintő kijelzőn, de a HiFi Rose alkalmazáson keresztül is elvégezheti. Én iPad Pro készüléket használtam a vezérlésre, és könnyen megtanultam a használatát.

HiFi Rose alkalmazás

Vizuálisan szép, áttekinthető a felület. alul az előválasztás ikonok folyamatosan hozzáférhetők, így az üzemmód váltás gyors. Tetszett az a mód, hogy a lejátszási lista elhúzható oldalra. Bármilyen forrásból felvehet zenét a lejátszási listára, az alkalmazás gyorsan működik. Persze nem tökéletes, találtam benne hibát. Egy kisebb bug az, hogy ha kiválasztja az album borító részletes lejátszási oldalt, az meggátolja más funkciók elérését, szóval van hová fejlődni, de összességében kimondható, hogy az alkalmazás van olyan jó, mint bármely más gyártó által készített, amit alkalmam volt használni, sőt némelyiknél jobb.

RoseTube

Ez a funkció a YouTube HiFi Rose kiadása. A legnagyobb különbség az, hogy a RoseTube kínálata csak zene, nincsenek reklámok. Létrehozhat lejátszási sorrendet, vagy lejátszási listát YouTube zenékből, és megszakítás nélkül hallgathatja. Felmerülhet a kérdés, hogy miért tenné, hiszen a YouTube hangja erősen tömörített. A válasz lehet az, hogy ingyenes, és rengeteg tartalom van benne. Élő koncerteket nézhet meg, szem előtt tartva, hogy a hangminőség széles határok között változik. Néhány régebbi Snoop Dog felvétel például egészen elfogadhatónak tűnt. Hasznos funkció az új zenék felfedezéséhez. Klassz trükk, hogy ha a videót néz, az a kijelzőn is megjelenik (ha nem kötött rá TV készüléket a HDMI kimenetére – fordító megjegyzése). Mivel a kijelző nagyon széles, csak középen látható a videó.

Rugalmasság

A Rose RS150B rendszerbe iktatása a létező legkönnyebb. Vezetékes, és vezeték nélküli módon csatlakoztatható az otthoni hálózathoz. Digitális be és kimenetek széles skálája közül válogathat. USB, szimmetrikus AES/EBU, optikai, koaxiális, és HDMI ARC is van benne mint bemenet. Az analóg kimenete lehet RCA, vagy szimmetrikus XLR, ha a beépített DAC-ját akarja az erősítőhöz csatlakoztatni. Ha pedig a digitális kimenetek valamelyikét akarja használni mindenféle rendelkezésére áll, még az I2S-is kétféle csatlakozás móddal. Ez aztán a jövőállóság (a cikk írója a digital upgraditis kijelezést használta, de ennek még nincs magyar megfelelője – fordító megjegyzése). A beépített DAC full MQA támogatással rendelkezik, és a Roon Ready is benne van. Csatlakoztatható hozzá a Rose CD ROM amivel lemezeket játszhat le, vagy berippelheti azokat. SSD tároló beépítésével szerverré válhat. Számomra ez a ma, a holnap, sőt a holnap után felszereltségét jelenti.

HDMI

Két HDMI csatlakozás van a hátlapon. A HDMI ARC a TV műsorok hangját teszi a rendszeren hallgathatóvá, de egyben ezen keresztül nézhetők a RoseTube videó anyagok is a nagy képernyőn. Ha nem videót néz, az album borítók, és egyéb információk is megjelennek a TV képernyőjén. Ez a funkció nem egyedül álló dolog, hiszen az Apple TV Box egységek is képesek rá, ám a High-End streamerek világában teljesen új. Több Rose felhasználóról tudok, aki élvezettel használja ezt a lehetőséget. A HDMI kimeneten a felbontás kiválasztható.

Felskálázás

Ez a funkció sem jelent újdonságot, legfeljebb a beállítás választások mindennél szélesebb skálája jelenthet újat. Mivel én magam nem láttam még hasonlót, mindent kipróbáltam. Itt van lehetőség megválasztani, hogy a beépített DAC egységet milyen módon használja. Az én rendszeremben a 176,4 kHz-es felskálázás mutatta a legjobb eredményt. Ezen az értéken éreztem a legteljesebbnek a bemutatót. A dolog rendszerfüggő, mindegyiket ki kell próbálni, és a legjobbat kell megtartani.

Bluetooth és WiFi

A vezeték nélküli streaminghez a kis tartozék WiFi/Bluetooth dongle egységet csatlakoztatnia kell. Mikor rájöttem, hogy nekem ezek a funkciók nem szükségesek, eltávolítottam belőle. Aki a tartozék távvezérlőt használni akarja hozzá, annak bele kell dugnia, mert az Bluetooth alapú, és nem infravörös. (a dongle által Wi-Fi hotspotként is használható a készülék – fordító megjegyzése)

Általános megjelenés

Nekem nagyon tetszik a Rose RS150 megjelenése. A front panel hatalmas kijelzője uralja a látványt. Az alumínium készülékház igényes, és nem túl nehéz. A kivitel minősége megfelel az árkategóriának, azaz gyönyörű. A webes belső képeken látható, hogy analóg belső tápegysége van, és egyedi a belső felépítés.

Kijelzés módok

Az elején még kicsit tartottam tőle, de később kiderült, hogy nagyon jól használható interfész. Nekem jobban bejön, mint a riválisok fekete-fehér, kék, vagy zöld kompozíciói. A Rose alkalmazás és a nagy kijelző ad egy kis okot a tulajdonosi büszkeségre, annak ellenére, hogy a hallgatási tesztek alatt kikapcsoltam egyszerűen azért, mert úgy jobban szólt. Nincs különbség a hangjában éjjel, vagy nappal hallgatva, vakteszten sem érzékelhető mindig egyértelműen, de véleményem szerint kicsit kerekebb volt úgy a hangja. Mindenképpen jó rendszer, és gyakorlat kell hozzá, hogy ezt bárki is észrevegye.

Mi a helyzet a negatívumokkal?

Egyet korábban említettem, de van másik, ami lehet, hogy csak nekem számít. Az érintő kijelzőkön meglátszik az ujjlenyomat. Én például utálom, ha a Hi-Fi készülékeimen ujjlenyomat van, itt nehezen elkerülhető. Az is elképzelhető, hogy a fiatalos élénk hangzás profilja nem tetszik mindenkinek. Persze lehet hozzá külső DAC-ot csatlakoztatni, ha a karakteren módosítani kíván. Csak akkor lesz rá szüksége, ha lazább, melegebb bemutatóra vágyik. Nem túl régen írtam bemutatót a Cary Audio dms700 készülékről, az ilyen. És igen, az sokkal többe kerül, de mindez csak azt mutatja, hogy a Rose egyáltalán nem rossz, és ha akarja, tovább fejleszthető.

Következtetés:

Az, hogy megszakítás nélkül kiváló minőségben hallgathat zenét, akár zenei videók megtekintésével keverve, és mindezt egy alkalmazáson vezérelheti és egy készülék használata mellett végezheti, új dimenziót ad a zenehallgatáshoz, ez pedig a szórakoztatás. Lehet komolyan is hallgatózni a Rose RS150B-vel, és biztos vagyok benne, hogy az első néhány nap kritikus hallgatással fog eltelni, de aztán akár jól is érezhetjük magunkat vele, és szórakozhatunk. A Rose mindkettőt magas szinten biztosítja, és ilyen szempontból minden általam vizsgált berendezésnél többet ad. Összességében jól átgondolt sokrétű termék, amely rengeteg funkciót és rugalmasságot kínál. Sokkal, de sokkal több ez, mint egy zenei streamer nagy kijelzővel.

A Special Performer minősítés a Pursuit Perfect System legmagasabb szintű elismerése, amelyet ártól függetlenül a kivételes teljesítményt nyújtó készülékek kaphatnak meg.

Írta: Terry Ellis

2022 Május

Forrás: Audiophile-szalon.hu