Pioneer A-40AE integrált sztereó erősítő teszt

Fennállásának nyolcvanadik évfordulója alkalmából Pioneer egy meglepetéssel készült, amit az A-40AE integrált sztereó erősítő személyesít meg. Ez a modell lehetett volna valami manapság divatos retro stílusú, esetleg méregdrága elektronika, ám a japánok egyszerűen csak egy mindenki számára megfizethető darabbal álltak elő.

Első ránézésre tényleg nem találunk semmi különöset vagy kirívót a készülékben, a Pioneer nem is kecsegtet ezzel. Elegendő teljesítményt, jó minőséget és funkciók hadát akarták egyetlen készülékbe integrálni a mindennapokra. Fekete- vagy ezüstszínben kapható, az előlapját pedig rendesen telepakolták, ahogyan a bő 10 éves G-Clef szériától eltérően tulajdonképpen minden esetben a nyolcvan év alatt. Egy kicsit olyan, mintha vették volna a kilencvenes évek slágertermékét, az A-400-at, amit leporoltak, kicsit kisimítottak, modernizáltak, de semmi hókuszpókuszt nem alkalmaztak.

Az üzembehelyező gomb, vagy a hangerőtárcsa elengedhetetlen, ahogyan a bemenetválasztó is. Az utóbbi esetében viszont a méreten csökkentettek, az aktuális pozíciókat a hozzájuk tartozó apró LED-ek jelzik nekünk, amiknek az elrendezése függőleges. Alighanem hagyománytiszteletből kerültek rá hangszínszabályzók, amikről mi, mint minden audiofil érzékkel megáldott zeneszerető, szívesen lemondanánk, akárcsak a loudness gombról. A balance potméter pedig a magnós korszakot idézi fel bennünk, valós szerepe aligha lesz.

Van direct kapcsoló is, amivel minden rásegítést kiiktathatunk, továbbá lehetőségünk van a Power Amp Direct Mode használatával arra, hogy az előfok kihagyásával közvetlenül a végfokra kössünk rá például egy külső DAC-ot, vagy házimozi erősítőnk front kimeneteit. Teljesítménye 2x30 W 8 ohmon, 2x60 W 4 ohmon, a THD 0,4 illetve 0,5 %, a frekvencia-átvitel 20 Hz-20 kHz-ig terjed.

A hálózati kábel cserélhető és ajánlott, mert a mellékelt legfeljebb arra jó, hogy kipróbáljuk, működik-e a készülék. A hangsugárzó kimenetekből 2x2 rendelkezésünkre, továbbá lehetőséget adnak arra, hogy duplán kábelezzük vagy erősítsük hangdobozainkat.

Vonalbemenetekből négyet találunk, ezekhez kapcsolódik a megkülönböztetett CD/SACD, valamint a földeléssel is ellátott phono (MM) fokozat. Digitális bemenetekből a jól ismert optikai és koaxiális áll rendelkezésünkre, mellettük közvetlenül a kontrol ki- és bemeneteket találjuk. Az előlapnál már taglalt P.AMP Direct funkcióhoz tartozó bemenetet is itt találjuk meg, továbbá van még egy vonalszintű kimenet is.

Az A-40AE teljesítményét, ami a cég Direct Energy Design koncepciójára alapul válogatott alkatrészekkel, hűtőbordával, alumínium előlappal, 1,6 mm-es préselt acél házzal stabilizálják, ELNA kondenzátorokat használnak a PSU részben, így nagy részét a wattoknak közvetlenül a tápellátásból tudja biztosítani.

A modernizálás részeként Wolfson 192 kHz/24 bit DAC került beépítésre, a 32 bit/384 kHz-es Hi-Res Audio fájlokkal pedig kompatibilis. A megmunkálás tehát ebben az ársávban elvárható és teljesen kifogástalan is, a klasszikus stílusjegyeket egyéni megoldásokkal ötvözték, belül pedig szintén felextrázták azokat az opciókat, amelyek lényegében már harminc éve is a rendelkezésünkre álltak.

A mellékelt távirányító karcsú, a gombok elrendezése logikus, külön szekciókra bontva rajta a vezérlendő eszközökkel. A valamivel több, mint 8 kg-os erősítő mindezek alapján joggal érdemelhette ki kategóriájában a tavalyi év EISA-díját, amihez természetesen meggyőző minőséggel is szolgálnia kellett.

A Pioneer ezzel a termékkel nem akart nagyot vállalni, pedig tudjuk, hogy arra is képesek, a bejáratást követően mégsem ért minket csalódás. Akusztikus dallal indítottunk, ahol a női éneké volt a főszerep, és az A-40AE nagyon gondosan bánt vele. Egyszerre árasztott melegséget és precizitást, de mindkettővel csínján bánt. Nem erőltette a középtartományt, mint ebben a kategóriában brit társai, ahogyan a japánokra oly jellemző fedettség sem volt felfedezhető. Árnyaltságból viszont bőven jutott számunkra, talán abból a legtöbb, ez viszont erény. Hiába a relatíve alacsony teljesítmény, egészen jól bírta a hajtást, sőt követelte is. Halkan ugyanis nagyon szépen zenélt, de inkább andalítóan, mintsem lázba hozóan.

A zongoránál már felfedezhetők voltak apróbb hibák, hiszen a lecsengések a valóságban hosszabbak, a billentyűk pedig fából készülnek, ezt sajnos nem igazán mutatta meg. Ettől még ez a hangszer is roppant élvezhetően szólt, talán az elvárásaink szaladtak el egy kissé. Miután rendeztük a fejünkben, hogy ennek az erősítőnek az ára bizony még a 150 ezres határt sem lépi át, akkor nyugtáztuk magunkban, hogy alapvetően ezen a téren sincs semmi baj. Rézfúvósoknál ismételten tapasztaltuk azt, hogy ez a kategória még nem arra termett, hogy a komolyabb dolgokat igazán komolyan tolmácsolja.

Rockon megemeltük a hangerőt, ezt a zene eleve megkívánja, és bizony a Pioneer-nak is nagyobb teljesítményt kellett produkálnia, hogy a műfaj élvezhetővé váljon. A basszusgitár gond nélkül követhető volt, a ritmusgitár szintúgy, egyedül a dob igényelt volna még némi dögösséget. Inkább plasztikus volt, mint vehemens, az előadó nem tudta teljes erőből megütni a bőröket. Összességében szórakoztató volt ez a műfaj is, de az egyébként pokolba kívánt hangszínszabályzókat ebben az esetben nem ártott bevetni, sőt a loudness gombról sem feledkeztünk meg!

Opera esetében meglepetés ért minket, mert az A-40AE ugyan nagyon óvatosan, de élethűen tolmácsolta a férfi és női előadó hangját, pedig zömmel egyszerre énekeltek. Itt sem ártott a hangerő potméter állítása, viszont a hangszínszabályzókra már nem volt semmi szükség. Becsületes teljesítmény egy tulajdonképpen büdzsé kategóriától, meg is emeltük képzeletbeli kalapunkat.

Érdemes megjegyezni azt, hogy az éneket minden egyes műfajon kiemelkedően prezentálta. Követte a hajlításokat, megmutatta az apró nyögéseket és csettintéseket is, de a legfontosabb erénye az, hogy végig követhető, fedetlen és tiszta volt a hang, még a háttérvokálnál is.

Kísérletet tettünk olyan dalokkal is, ahol egyszerre volt jelen valódi és szintetikus hangszer, és örömmel nyugtáztuk, hogy az elvérzésnek még a gondolata sem merült fel közben. A Pioneer tulajdonképpen nem válogatott a műfajok között, vehemensebb zenéknél egyszerűen emelni kellett a hangerőt, és kész. Ilyenkor ugyan kicsit veszített pontosságból, de szerencsére nem maszatolt el semmit, inkább a teret töltötte meg több levegővel, ezáltal könnyedebbé téve az előadást. Ekkor jöhetett ismét szóba a hangerőszabályozás, vagy a már szintén említett loudness funkció, és a helyére került minden.

DAC-ként használva a hangzás ugyanolyan maradt, de az összkép valamelyest romlott. Hiába a nagyfelbontás, mégis kicsit összemosta, sűrítette a hangszereket. Az előadás vehemensebbé vált, ezáltal talán szórakoztatóbbá is, de a minőség oltárán az áldozathozatal nem maradt el. Tisztességes így is az, amit kapunk tőle, bőven együtt lehet vele élni, de érezhető, hogy a A-40AE erőssége a vonalbemenet, hiszen alapvetően egy integrált erősítőről van szó.

A Pioneer tavaly debütált és EISA-díjat nyert integrált sztereó erősítője bőven hozza azt, amit ettől a kategóriától elvárunk. Szépen megmunkált, divatos, egyben klasszikus külseje nem rejt nagy teljesítményt, de a barátságos és tiszta hangszíne mindenért kárpótol. Nem érzi magát kellemetlenül semmilyen zenén, nagyon hosszútávon is hallgatható, örömet tud okozni. A boogie-hoz ugyan nem árt bevetni a hangszínszabályzókat, de hát minden bizonnyal nem véletlenül kerültek oda. Ne spóroljunk tehát a hangerővel, ahogyan a lemezeinkkel se, és akkor a mindennapjainkba kevés pénzért vihetünk némi hétvégi izgalmat és pezsgést.

Műszaki adatok

Mérleg

+ Nagyon kellemes hangkarakter, hosszútávon hallgatható

+ Klasszikus erősítőhöz mérten rengeteg szolgáltatás

+ Példás kivitel, jó minőségű anyagok

- Igényli a nagyobb hangerőt

Szubjektív vélemény

Forrás: AV-Online.hu