Marantz MODEL 40n hálózati sztereó erősítő teszt

Integrált sztereó erősítőivel a Marantz évtizedek óta rengeteg hívet szerzett magának. Számtalan modell volt már a palettán, sőt a hálózati zenelejátszás megjelenésével már az ezen funkcióval ellátott modellek közül is többet megismertünk. A Model 30 megjelenésével a Marantz elhagyta az addig megszokott ívelt előlapot, amely egyaránt kísérte éveken át a házimozi és a sztereó szériákat. A MODEL 40n már az új formaterv jegyében született, de a külsőn túl a belsőt tekintve is tartogat érdekességeket.

A MODEL 30 megjelenése afféle mérföldkövet jelentett a Marantz életében, mivel a hosszú évek óta védjegyüknek számító ívelt előlap elhagyása mellett döntöttek és az új integrált erősítőjük teljesen új formatervet kapott. Minden új fazon fogadtatása vegyes, a magunk részéről kifejezetten tetszetősnek és elég merésznek érezzük, de a középső "porthole" (kör alakú kijelző) révén sikerült megtartani egy mostanra már hagyományosnak számító Marantz elemet is. Ezt a formatervet vitték tovább a MODEL 40n révén, amely a külsőn túl a belsőt tekintve is kínál érdekességeket. A két új modell között vannak alapvető és lényeges különbségek: eltér a kapcsolás/teljesítmény, a MODEL 40n-t hálózati funkciókkal is felruházták, miközben az ára kedvezőbb. Lássuk hát a Marantz új mindenesét!

Külső és belső tulajdonságok

A Marantz az NR1200 és a PM7000N integrált hálózatos erősítők hadrendbe állításával jelezte, hogy nagyon is komolyan veszik ezt a szegmenst. Az utánuk érkező MODEL 30 formaterve megújult, de esetében D osztályú Hypex NCore erősítő modulok mellett voksoltak a tervezők és a készüléket nem ruházták fel hálózati funkciókkal. A MODEL 40n azonban ötvözi az előző három készülék paramétereit: lényegében egy phono fokozattal is ellátott AB osztályú hálózatos erősítőről van szó HEOS funkcionalitással.

Az erősítő elő és végfokozatának alapját a PM8006-ból kölcsönözték. Egy hagyományos AB osztályú kapcsolásról van szó, amely oldalanként 4 db tranzisztorral valósítottak meg, az előfokban a 100 lépésben állítható elektronikus hangerő szabályzás alkalmazása miatt megoldhatóvá vált a változtatható érzékenység, ami a Marantz szerint optimalizálja az elérhető jel/zaj viszonyt.

Fejlesztettek a hangerő potméter és a végfok között elhelyezkedő diszkrét HDAM modulokon is, azok jelenleg a HDAM-SA3 verziónál járnak. A Marantz más gyártók műveleti erősítőinek alkalmazása helyett ezeket a saját áramköröket használja, és azok felelnek a zaj és a torzítás csökkentéséért, a dinamikatartomány kiterjesztéséért, illetve a frekvencia-átvitelért.

A HDAM áramköröket a MODEL 40n fejhallgató fokozatának kapcsolásában is használják, amelynek érzékenysége ennek köszönhetően állítható, így a társított fejhallgatók könnyebben illeszthetőek. A ráncfelvarrásból nem maradt ki a tápegység és maga a végfokozat sem, amelynek köszönhetően az jobban tud alacsony impedanciákra dolgozni.

A névleges teljesítmény 8 ohmon 2x70 W, 4 ohmon 2x100 W, a torzítás 0,02 % (20 Hz-20 kHz, 8 Ohm). Az utóbbi érték nem különösebben kiemelkedő, de nem is szégyellni való. Üdvözlendő, hogy az erősítő kapott egy közvetlen végfok bemenetet is, így egy házimozi rendszerben rábízható a front csatornák meghajtása. (Ugyanezt a funkciót a MODEL 30 is tudja, sőt ott egy előfok kimenet is rendelkezésre áll, ami a MODEL 40n-ről sajnos hiányzik.) Ezt a hiányosságát kompenzálja, hogy a szubkimenet nemcsak egyszerűen "van", hanem a menüből az aluláteresztő szűrő 40, 60, 80, 100, 120 Hz között állítható.

Üdvözlendő a HDMI ARC bemenet is, amelynek köszönhetően könnyedén alakíthatnak ki egy magas minőségű 2.1-es szettet azok is, akik nem szeretnének többcsatornás házimozi rendszert, de nem akarnak lemondani a tv kihangosításáról. kétcsatornás rendszer lévén az eARC hiánya csak elméleti hátrányt jelent, a Marantz is csak multicsatornás környezetben látja annak értelmét.

A formaterv abszolút elnyerte a tetszésünket, tesztpéldányunk fekete színben érkezett, de az ezüst-arany kivitel is kifejezetten szép és igényes. A távirányító nemkülönben, kivitele megfelel a kategóriának, de a menübeállításokon túl nekünk nem volt szükségünk rá, mert az alkalmazáson keresztül minden vezérelhető. Az elő- és oldallap alumínium, a fedőlemez kellően vastag, de acélból készült, csakúgy, mint a dupla vastag fenéklemez, az erősítő tömege ennek is köszönhetően 16,7 kg.

Üdvözlendő, hogy a kellően masszív és vastag fedőlap nemcsak mutatóba kapott gumis csillapítást, hanem az végigfut a teljes belső felületén. Az előlap letisztult, bal oldalon a bekapcsoló gomb, ennek tükörképében a jobb oldalon egy 6,3 mm-es fejhallgató kimenet található. Befelé haladva, ugyancsak tükrözve, bal oldalon a bemenet választót, jobb oldalon a hangerő szabályzót találjuk.

Középen a Marantz stílusjegyeknek megfelelő, állítható fényerejű (és kikapcsolható) kijelző foglal helyet, alatta 4 db egyforma méretű, a hangerő szabályzónál kisebb, de nem túl apró tekerőgomb: a hangszínszabályzás be/ki kapcsolója (source direct), illetve a mély, magas és balansz - mi sem lehetne egyszerűbb. A hangszínszabályzókat természetesen nem használtuk, de jelenlétük nem töri meg az erősítő karakterét.

A hátlap tekintetében is "tiszta udvar, rendes ház" fogadott, az USB bemenet hiányától eltekintve minden megvan amire csak szükség lehet és a rend katonás. Bemenetek: 3 pár analóg RCA, 1 pár RCA MM phono, közvetlen végfok RCA, 1 db koaxiális és 1 db optikai digitális. Kimenetek: 1 pár recorder-, 1 db monó szubRCA., Valamint földelő pont, HDMI ARC, LAN, USB, Bluetooth és WiFi csatlakozás, illetve a jól megszokott, kiváló minőségű hangfalkábel csatlakozók.

A Marantz MODEL 40n digitális szekciójában egy ESS ES 9016 D/A konverter dolgozik, 24 bit/192 kHz PCM és 5,6 MHz (dupla) DSD támogatással (utóbbihoz a HEOS alkalmazás használata szükséges). Két digitális szűrő áll rendelkezésre. Az 1-es az alapbeállítás, amely az alkalmazott rövid impulzus válasz miatt csökkenti az elő- és utóvisszhangot, miközben nagyobb mennyiségű audio információ továbbítását teszi lehetővé a javított sztereó képalkotás és térleképezés érdekében. A Marantz szerint a 2-es szűrő révén analógosabb hangzás érhető el az aszimmetrikus impulzus válasz miatt, amely az elővisszhanghoz képest egy enyhén hosszabb utóvisszhangot eredményez. Mi az alapbeállítást részesítettük előnyben, mert annak révén szélesebb volt a színpadkép és összességében transzparensebb hangzást eredményezett.

A MODEL 40n teljes HEOS funkcionalitással működő hálózatos erősítő, az alkalmazás kiforrott, minden tökéletesen működött, egyedül a 100-as skálán állítható hangerő állításához hiányoljuk továbbra is a +/- gombokat, mert az csak a csúszkával végezhető el, ami nem mindig teszi lehetővé az egészen pontos, egyesével növelt vagy csökkentett beállítást. A HEOS rendszer funkciói jól ismertek, a UPnP/DLNA alapú szerver elérésen túl számos streaming szolgálatás használatát teszi lehetővé: Amazon Music HD, Apple Music, Deezer, iHeart Radio, Pandora, Sirius XM, Spotify, TIDAL és TuneIn internet rádió. A vezeték nélküli kapcsolódás Apple AirPlay 2, Spotify Connect, Bluetooth és WiFi révén lehetséges, de a pendrive-ról történő lejátszás is rendelkezésre áll. A Model 40n Roon Tested minősítésű, a Control 4 okos otthon vezérlő rendszert is támogatja, csakúgy, mint a Siri, Alexa, Google és Josh.ai hangvezérlést.

Meghallgatás, tesztkörnyezet

A Marantz MODEL 40n erősítőt Canton GLE 100 és Focal Aria K2 936 hangsugárzókkal kötöttük össze AudioQuest Rocket 44 és 88 valamint QED hangfalkábelekkel, Niagara 1200 és 7000 tápszűrővel és Monsoon/Blizzard tápkábelekkel. Forrás oldalon Naim NDX 2 zenelejátszóval, Rotel RCD-1572MKII és Marantz CD 60 CD-lejátszóval, valamint Rekkord Audio F400 lemezjátszóval is meghallgattuk, a berendezéseket Creaktiv Audio 1 állványra helyeztük. A tesztelésre alapos bejáratást követően
került sor, a meghallgatások során az erősítő hangja már nem változott tovább.

Colin Reid: The Fool's Bridge zenéjében a fenomenális előadó pengetésének ritmikája volt az első, ami megragadta a figyelmünket. A visszhang és a zengető is szép volt, a magastartomány úgy volt részletezett, hogy csak a hangszer karakterét kaptuk, nem egy forszírozott prezenszes masszát. Reid lemezein a fémhúros akusztikus gitár keverése időnként szinte már-már a határon van, de a Marantz barátságos, egyben a zenére koncentráló karakterrel tett mindent élvezhetővé. A Monster tempója és ritmustartása is rendben volt, amivel a MODEL 40n rögtön jelezte, hogy a kellemes és zenei megszólalást nem kispárnával együtt kínálja.

Brian Bromberg: Compared to That lemezéről a Hayride-ban a tizenhatodos futamok megfelelően gyorsak voltak és az előadás végig játékos maradt. A basszus egész kicsit elmosódott és nem volt annyira ropogós, mint a nagyobb teljesítményű és tartalékokkal bíró erősítőkkel, de a tempó megvolt és a Marantznak itt sem volt szégyenkezni valója. A tápegységen és a végfokon elvégzett fejlesztések hallhatóan egy kontrollált, modern és friss megszólalást eredményeztek.

A Jazz Pistols: Three Views of a Secret feldolgozásában a tér korrekten épült fel, vastag, húsos basszust kaptunk, de a középtartomány emellett részletező maradt. A magas hangok kissé kidolgozatlanabb karaktere a Canton GLE 100-zal nem volt zavaró, de a Focal Aria K2 936-tal hallgatva a magasabb kategóriájú hangfal előnye megkérdőjelezhetetlen volt. A cserét a MODEL 40n tisztább, pontosabb reprodukcióval hálálta meg és a térleképezés is ugrott egy szintet, amelyben a Rocket 44-ről a Rocket 88 hangfalkábelre történő váltás is szerepet játszott. Az erősítő képességeinek kiaknázásához a magasabb kategóriájú kábelezés is hozzájárult, de ez akkor volt a legmarkánsabb amikor nemcsak a hangfalkábelt cseréltük, hanem a Monsoon helyett a Blizzard X-treme tápkábelt is.

Egy szám erejéig visszatértünk Brian Bromberg-hez. A The Saga of Harrison Crabfeathers révén a Canton GLE 100 testes basszusokat adott, többet is, mint amennyi ott van a felvételen, de az, hogy ezért nem, illetve nemcsak a Marantz volt a felelős, azután vált teljesen biztossá, miután ismét lecseréltük a hangsugárzót a Focal Aria K2 936-ra. A Focal-lal sem volt vékony a hang, de így a MODEL 40n produkciója sokkal jobban tetszett, hihetőbbé vált: megfelelően mélyre ment, és nemcsak a felsőbasszusban volt emelés. A zongora ezen a felvételen inkább az előtérből szólt, a cintányérok hangja szép és elethű, azaz enyhén agresszív volt, de nem bántó, ahhoz hasonló, mint a valóságban. A zongorafutamok nem torzítottak, az volt az érzésünk, hogy az erősítőben van tartalék. A Focal Aria K2 936 csak elsőre tűnik egy könnyen hajtható hangfalnak, impedanciája esetenként 4 Ohm alá is esik, de a Marantz számára nem jelentett problémát, visszaigazolva láttuk (hallottuk) a gyártó erre vonatkozó ígéretét.

Muszorgszkij: Egy kiállítás képei-nek záró tétele a Kijevi nagykapu volt hivatott a meghajtási képességek további ellenőrzésére. Itt ugyancsak cseréltük a Monsoon-t a Blizzard X-treme-re és ennek köszönhetően egy sokkal kevésbé fárasztó hangot kaptunk, a basszus megfogottabb, kontrolláltabb, a háttér zajtalanabb lett. Meggyőződésünk, hogy az erősítő igényli a  komolyabb kábelezést, úgy sokkal többet tudott megmutatni a zenéből. A MODEL 40n a lendületes, energikus karakterével vetette észre magát, vagy inkább ennek hála igyekezett eltűnni a zene útjából. Nem volt gondja a hangtömeg megszólaltatásával, a rézfúvósok kifejezetten élethűen szóltak, a ritmikájából sem vesztett és megfelelő energiát tudott közvetíteni.

A Jaco Pastorius Big Band mindkét lemezéről meghallgattunk pár dalt, a Continuum Jimmy Haslip előadásában kissé kevésbé volt harapós, de a harmóniák pontosak, a kürt csodás, a big band tagjai majdhogynem körberajzolhatóak voltak. A Sirabhorn a másik lemezről egy jobb felvétel, emiatt pontosabbak voltak a hangszerhangok, de a tér itt inkább a hangfalak között épült fel. A basszus végig követhető volt, nem éreztük kontrollvesztettnek a produkciót.

Barber: Adagio for Strings Op. 11/2 műve bensőséges volt, de nem szirupos, a felbontás pedig impresszív, de nem túlzottan analitikus. Követhetőek voltak a vonósok, és a hang az egyre magasabb fekvésekben sem volt bántó, még a crescendo-nál sem. A MODEL 40n nem kínosan ügyelt rá, hogy zenei legyen, hanem magától értetődően tudott az lenni.

Kari Bremnes: Berg o Bare-ján a Marantz pontos sztereó színpadot rajzolt, a Kirkelig Kulturverksted-re jellemzően kicsit basszuserős volt a hangzás, de az összhatás precíz volt, nem elomló. A MODEL 40n nem akarta titkolni, hogy zenére termett: a vokál példás, az énekesek pedig mondhatni körberajzolhatóak voltak. Bremnes éneke kissé a vokál előtt szólt, az akusztikus gitár az alsó fekvésben megfelelően testes volt, a felső fekvésben a pengés kellően kiterjedt.

Steve Tibbets: Black Mountain Side (Big Map idea) dalában a tabla ritmikájának, lecsengéseinek a dob a gitárral és a kalimbával közvetített tökéletes összhangja az első pillanattól jelen volt. A szám lezárása előtti gyorsabb játék egészen éteri hangulatot varázsolt a szobába.

Chopin: Fantasie Impromptu-ját a zseniális Daniil Trifonov és a nem kevésbé kiváló Nikita Magaloff előadásában is meghallgattuk, utóbbit kétszer is, a játék érzelmessége a gyors és a lassabb részben is átjött, a billentések pontosak voltak a dallam pedig könnyen követhető.

Wolfgang Muthspiel: Clearing-jén megjelent a libabőr is, a dob kellően száraz és ritmusos volt, a bal kéz kitartott basszus akkordjai testesek, a húrok zengése végig kiválóan hallható, remek volt a mikrofonozás visszaadása. A szám felépülése és lezárása során az erősítő végig partner volt.

Branford Marsalis: Citizen Tain felvételén Jeff "Tain" Watts bevezető dobszólója már előrevetítette, hogy a Marantz MODEL 40n nem egy kis erősítőként szeretné meggyőzni hallgatóját, nagyobbat üt annál. Az egész felvételt nagyon évezhetővé tette és ezzel feledtette, hogy egy 2x70 W teljesítményű erősítőt hallgatunk.

Összegzés

A Marantz Model 40n méltó az sikeres elődökhöz, de hozzájuk képest már egy modernebb köntösben kínál mindent, amit ma all-in-one fronton kínálni lehet - leszámítva az USB bemenetet. Mindeközben a készülék hű maradt a Marantz hagyományaihoz, a hangzás továbbra is "Marantz-osan barátságos", de nem hiányzik belőle a ritmika és az energia sem. A formaterv szerintünk tökéletes, az arányok nemkülönben, a megépítésre nem lehet panasz, a szolgáltatások impresszívek, a hang pedig csodás - minden egyben tehát egy Ajánlott Vétel minősítéshez. Aki 1 millió forintig keres all-in-one sztereó erősítőt és a 2x70 W (8 ohmon) teljesítmény megfelel az elvárásainak, az a Marantz MODEL 40n-ben hosszú távon is társra lelhet.

Műszaki adatok

Mérleg

+ Energikus, telt, barátságos, de jól kidolgozott hangzás megfelelő ritmikával

+ Stabil hangkép és pontos sztereó leképezés

+ Megfelelő tartalékokkal rendelkezik

+ Változtatható aluláteresztő szűrő a szub kimeneten

+ HDMI ARC

+ Phono bemenet

+ Közvetlen végfok csatlakozás

+ HEOS streaming

+ Nagyon jó megépítés

- Nincs USB bemenet

- Nincs előfok kimenet

Szubjektív vélemény

Forrás: AV-Online.hu