Acoustic Energy AE100 2 állványos hangfal teszt

Az Acoustic Energy elérkezettnek látta az időt, hogy a legkisebb, 100-as szériáját is frissítse, pontosabban jelentősen újragondolja, áttervezze. Nem kis feladat, hiszen a brit cég beugró sorozatának tagjai nem csak nálunk, hanem nemzetközi szinten is szép sikereket értek el eddig. Kezdjük a sort a jelenleg legkisebb, AE100 2 állványos hangfaluk bemutatásával, a kérdés az, hogy sikerül-e megőriznie stabil helyét ezen, a mindenki által elérhető ársávban.

Egy sikersorozat újragondolása

Az Acoustic Energy új 100-as sorozata a külső jegyeit tekintve erős rokoni szálakat mutat a nemrég megismert legnagyobb, 500-as szériával, ami elég népszerű, és bevett szokás, más gyártók is előszeretettel élnek ezzel a megoldással, a vásárlók szintén jól járnak, hiszen kevesebb pénzért juthatnak a prémium kategória által nyújtott komfortérzet egy részéhez. A régi 100-as széria oldalfalai egymással párhuzamosak voltak, az íveket távolról kerülték, de az öt évvel korábbi modelleknél már szépen lekerekítették a széleket, ami által sikerült egy divatosabb külsőt varázsolniuk, ami szerintünk
abszolút időtálló is, így ennek megtartása indokolt is volt.

A fekete, fehér vagy dió furnérozással kapható hangdobozok ugyan megörökölték az elődök lőrésszerű reflexnyílásait, viszont most már nem a frontoldalra helyezték azt, hanem hátulra, így az egyenletesebb légáramlást biztosít, ráadásul a torzítást is jelentősen csökkentik, ahogyan a légturbulencia esetleges problémáit is kiküszöböli. A beépített hangszórók teljesen újak, és közelebb is kerültek egymáshoz, hasonlóan az 500-as modellekéhez. A peremek díszítőgyűrűjéről ezúttal lemondtak a tervezők, ami ugyan jól mutatott, de így sincs hiányérzetünk, tehát ahogy a tervezők, így mi is könnyedén elengedtük ezt a plusz dizájnelemet.

A tervezésük párhuzamosan történt, tehát a fejlesztők mindent elkövettek annak az érdekében, hogy egységes hangképet produkáljanak. Az AE100 2-esetében a 25 mm-es lágy dóm magassugárzó Wide Dispersion Technology (WDT) hullámvezetőt kapott, a 130 mm-es papír membrános mélyközépsugárzó mögé méretes neodímium mágnes került, így elvileg ebből a kis felülettel is megfelelő basszust képes produkálni. Hozzátesszük, hogy a korábbi modellben csupán 110 mm-es mélyközép hangszóró volt, és már az sem adott csalódásra okot! A párosukat egy 15 mm-es (High Density Fibreboard) HDF doboztestben helyezték el, aminek vékonyabb a fala, hiszen az előző szériánál ez 18 mm volt, mégis lehetővé teszi a tömeg- vagy merevségveszteség nélkül a nagyobb belső térfogat létrehozását. Ezeknek köszönhetően a doboz maga 15 %-kal nagyobb lett, az űrtartalom viszont pontosan 30 %-kal növekedett. A hangszórókat, a teljes frontoldalt eltakaró szövet védi, ami felhelyezve sem ront a hangképen, ennek alkalmazása tehát tényleg csak döntés kérdése.

Az AE100 2-t úgy tervezték, hogy a kisméretű házból is magas hangnyomásszintet érjen el, így igazi, testes hangot kapunk. 87 dB-es érzékenysége kapcsán kisebb teljesítményű erősítő ezt nem fogja nyújtani, pedig az 51 Hz-es alsó határérték nagyon becsületes adat egy 165x290x250 mm-es fizikummal rendelkező kis doboztól. A kétutas AE100 2 keresztváltója is megfelel annak a nívónak, amit ebben az ársávban szoktak kínálni, ahogyan a csatlakozók is, amelyek szimpla erősítésre alkalmasak, de kaptak teflonszigetelést, valamint aranyozást is, amit korábban mellőztek ebben a sorozatban.

A modellhez a gyártó állványt is kínál, de lehetőségünk van polcra is helyezni, ami a szigetországban elterjedt inkább, de mi sem beszélünk le senkit erről a megoldásról, főleg akkor, ha jelentősebb mélytöbbletet szeretnének, és feláldozzák a pontosságát, ugyanis ez többnyire ezzel jár.

Az Acoustic Energy AE100 2 egészen remekül néz ki, válasszuk bármelyik borítással. A kivitel példás, ahogyan az anyaghasználat is. Bár az 500-as sorozat nívóját nem érik el az utóbbi terén, de ez az árán is megmutatkozik. A 100 ezer forintos kategóriát képviseli, a megjelenése azt bőven ki is maxolja. Kompakt mérete ellenére sugall egy bizonyos erőt és magabiztosságot, ami reményeink szerint a hangjában is visszaköszön majd. Voltak elvárásaink, hiszen az elődmodellek abszolút best buy-ok voltak a kategóriájukban, és elkeserítő lenne, ha nem tudnák ezt a szép hagyományt folytatni.

Olyan természetes, mintha egy erdőben sétálnánk

Az Acoustic Energy legkisebb/legújabb üdvöskéjét Parasound elő-végfokunkkal, valamint Magnat MA 900 hibrid csöves erősítővel hajtottuk meg, a műsoranyagot CD-lemezről és Bluetooth kapcsolatról is eljuttattuk hozzá. Mindkét esetben természetesen odafigyeltünk a megfelelő minőségű felvételekre, ahogyan a hosszas bejáratásra is, ami ebben az esetben is elengedhetetlen volt, bár pár óra után, főleg az IsoTek lemeznek köszönhetően valódi életre keltek a hangdobozok!

Az AE100 2 igényli az izmosabb erősítőt, ezt már a bemutatkozásakor jelezte. Bár kisebb teljesítménynél is nagyon szépen muzsikált, tehát háttérzenére kiváló volt így is, de valódi zenehallgatás esetében rendesen meg kell kínálni wattokkal. A 87 dB-es érzékenységet és a kompakt, de masszív kivitelezést tekintve ezen nem is lehet csodálkozni. Amikor ezeket megkapta, igazán csodálatra méltó produkcióra volt képes, amit már a szeánszunk elején, akusztikus zenén is nyújtott. A Dire Straits felvételén olyan remek színpadképet varázsolt, amit az AE ezen sorozatától mi már megszoktunk, és el is vártunk, mégis meg tudott lepni. Nagyon precízen helyezte el a hangszereket, egymástól megfelelő távolságban, a színpadmélysége egyértelműen kinőtte a kategóriáját. Nem akart többet mutatni a valóságosnál, de mindezt olyan lazán, gördülékenyen tette, hogy az figyelemre méltó. Nem volt mélytöbblete, ami sok esetben előfordul egy ekkora doboztól, és hozzátesszük, ez jól is szokott állni, itt viszont nem hiányzott. Könnyed, légies, de kellő határozottsággal spékelte ezt meg, enyhe audiofil jegyekkel felvértezve így ezt a beugró kategóriát.

Az arányok betartása szintén plusz pontot érdemel, ami már Knopfler zenekaránál is érezhető volt, de annál még aprólékosabb díszítésekkel megáldott felvételeknél volt igazán érezhető. Finomság, lekerekített hangjegyek, meleg tónusok árasztották el a szobát, a klarinét kicsit óvatosabban és halkabban szólt a megszokottnál, de így is elégedettséggel töltött el. Az ütősszekció esetében pontosan kivehető volt a cin, a káva és a lábdob is, a kísérő billentyű bár nem túl vastag, de puha, és sima szőnyeget fektetett elénk. A basszusgitár és a nagybőgő is kellő energiával rendelkezett, de az esetükben is a folyamatosságon, nem a produktív előadáson volt a hangsúly. Tudta ugyan követn a virtuozitást is, de nem emelte azt ki, egyszerűen csak előadta, magától értendően, szerethetően.

Az AE100 2 képes volt produkálni is magát a Depeche Mode vagy Prodigy dalokkal, ahogyan a Chemical Brothers-sel is, de azért éreztette, hogy ezekhez a zenékhez egy plusz mélyláda nem ártana,
de a legjobb, ha ezeknek az elektronikus és dögös zenék kedvelői valamelyik nagyobb, álló modellt választják, ha egyébként tetszik nekik az Acoustic Energy karaktere. Ugyanez vonatkozik a vehemensebb rockra is, ahogyan a nagyzenekarra és operára is, de ez nem tekinthető negatívumnak. Ne várjuk el egyszerűen azt, hogy ennyi pénzért ezeket a műfajokat bármelyik gyártó hangdobozai megfelelően fogják tálalni! A hiba tehát nem a "készülékben" van, hiszen a basszusa tisztességes, de ezeknél a zenéknél sokan többet szeretnénk, hiszen azok elengedhetetlen kelléke.

Jazzen viszont nagyon kulturáltan és rendezetten viselkedett, még Sting olyan dalain is jól érezte magát, ahol a Hammond orgona is előkerül a dal közepén. Féltenünk tehát nem kell, de azzal számolnunk igen, hogy egy beugró kategóriás hangdoboztól, legyen az bármilyen remekül eltervezve és kivitelezve, mint ebben az esetben is, nem várhatjuk el azt, hogy hangorkánnal kínál meg.

Ez a hangdoboz mindvégig odafigyelt a részletekre, azokkal gondosan bánt, tehát teszteléshez akár referenciának is választhatnák a kategóriájában, de a zenei, és túlzásoktól mentes karakterét inkább arra használjuk ki, hogy élvezzük a szeretett, minőségi felvételeinket, mert igazi társunk abban tud lenni. Nagyon hosszan hallgatható volt az előadása, egyáltalán nem fárasztó, hiszen ő sem erőlködött. A Parasound párosával kerekebb és testesebb volt a hangja, míg a Magnattal több finomság került elő, ami főleg a női énekhangnál volt érezhető. Exposure elektronikákat is ajánlunk hozzá, ismerve azok dinamikus, és természetes karakterét, de kisebb szobákba és kevesebb büdzsé esetében Pro-Ject is szóba jöhet, nem gondoljuk azt, hogy kudarcot vallana. Inkább élvezetet fog nyújtani.

Kis test, nagy szív

Az Acoustic Energy legkisebb AE100 2 állványos típusa megnyugvásunkra továbbra is hozza azt a nívót, amit már a cég egykori Neo modelljeiben is megismerhettünk, ráadásul képes volt
annak hatványozására is. Talán nem véletlenül került a kettes szám ebben a formában megjelenítve? Aprólékos, finom, ugyanakkor kellően dinamikus és meleg előadást kapunk általa, ami elsősorban a természetes hangszereknek kedvez, azok szeretőinek pedig valódi értéket képvisel, tulajdonképpen zsebpénzért a mai világban. Kisebb szobával, de megfelelő teljesítményű és tartalékú erősítővel rendelkező embereknek készült ez a modell, ami ráadásul még remekül is néz ki. Kell ennél több ahhoz, hogy elnyerje az ajánlásunkat. Úgy véljük, hogy nem.

Műszaki adatok

Mérleg

+ Az Acoustic Energy folytatja a hagyományt a belépő kategóriában, most sem csalódtunk benne

+ Egészséges, arányos, a finom részleteket is elénk táró hangkép, amiből a megfogott basszus sem hiányzik

+ Kellően széles, és nagyon mély színpadkép

+ Barátságos, egyáltalán nem forszírozott hang, ami rendkívül sokáig hallgatható

+ A valódi hangszereket azok valódi természetességében szólaltatja meg

- Fizikumából adódóan a dögösebb zenék kedvelőinek csalódást okozhat

Szubjektív vélemény

Forrás: AV-Online.hu